A lélektársi kapcsolatok három útja

A lélektársi kapcsolatokról egy összefoglalót hoztam ma, amit Tarr Bence Dániel írt.

A tökéletes párkapcsolat minden ember elemi vágya és szüksége. Ha hisszük, ha nem, minden emberi törekvésünk hátterében az a késztetés áll, hogy megtaláljuk életünk „párját”, azt az embert, aki szeretettel és bölcsességgel aranyozza be mindennapjainkat, akivel és aki által megélhetjük saját teljességünket. A párkeresés kényszere és kiapadhatatlan hajtóereje mögött a teljesség ígérete lángol. Az a sziklaszilárd emlékezet, hogy van boldog egység, hogy a részekre bomló emberi világ mögött vagy felett van egész-ség és kiegészülés.


A tökéletes társ spirituális emlékezete


Minden ember hordozza ezt az emlékezetet és ennek ígéretét. Ez hajt bennünket a párválasztás időtlen labirintusában egyre csak egyre előre, keresve-kutatva a megannyi ember között azt az ideális felet, akinek másik feleként mi magunk újra egészek lehetünk. Van akinek ez a keresés egyetlen mindent beragyogó időfeletti pillanat - egy egyszeri és megismételhetetlen „meglátni és megszeretni” mozzanat. Van akinek egy életidőn át tartó, megannyi személyen átívelő sodródó folyam, amelyben megannyi arc és érintés fonódik össze egyetlen bizonyossággá, hogy van szerelem és van az embernek lelki társa valahol a világban az út legvégén. Nem az út hossza számít és nem is a szereplők számossága. Csak a megérkezés és a megtalálás számít. Annak a felismerése, hogy minden embernek vannak lelki társai, akik segítik és támogatják lelki fejlődését és kiteljesedését, és van lélektársa, aki megtisztulva minden önösség sárarany burkától tökéletes duálpárja lehet, ha engedik megtörténni ezt a csodát.

A hagyományok megőrizték ennek az utazásnak és keresésnek az úti-leírását. A megtalálás térképét, amely a lelkek szerelmes szentélyeinek termeibe vezet. S bár minden ember születése jogán megkapja ezt a leírást, sokan eltemetik magukban és el is felejtik teljesen, hogy merre és hogyan kellene haladniuk, hogy megtalálják a milliárd ember tengernyi sodrásában csodálatos lélektársukat. Ezért vált szinte ezoterikus tudássá ennek bölcselete. Mert a legtöbb ember miután nem tudja az igaz szerelemhez vezető utat, már nem is hisz annak csodájában és létezésében. Csak kevesen őrzik magukban ennek a biztos tudását, s ők az őrzők, akik tudják a létezés legnagyobb csodája a lelkek egyé válása, egymásban feloldódása.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, útnak kell indulnunk magunknak is. Kalandoznunk kell a filozófia, vallás, misztika peremvidékén, hogy ráismerjünk létezésünk spirituális aspektusára: tudniillik, hogy nem véletlen, hanem nagyon is tudott és választott döntéseink sorozata vezet lelki társunk megtalálásához. Ehhez persze el kell fogadnunk a spirituális létszemlélet néhány nagyon egyszerű alapgondolatát.



A spirituális létszemlélet alapja

A spirituális létszemlélet nem vallás vagy filozófia, hanem egyetemes diszciplína. Éppen ezért nem is rejtezik kizárólagos vallási, filozófiai, vagy ezoterikus formák arca mögé, sokkal inkább ezek az arcok tükrözik lényegét. És a spiritualitás lényegi alapállása, hogy feltételezi a világ nem pusztán mechanisztikus gépezet, amelyben a véletlen próbáztatás előnyös tulajdonságai révén választódnak ki a sikeres fajok és egyedek, hanem olyan organikus és egységes rendszer, olyan világegyetem, ahol minden egyednek és fajnak fontos szerepe, rendeltetése, önmaga puszta létezésén túlmutató értelme van. Az ember nem állati szaporodó-gép, aki előnyös genetikai tulajdonságai továbbörökítése céljából keres magának társat, hanem szellemi entitás, aki társas kapcsolataiban és lelki életében képes magasabb létállapotok megtapasztalására. Egyszerűbben szólva, az ember nem azért keres magának társat, hogy egy öntörvényű biológiai kényszertől hajtva szétszórja örökítő anyagát, hanem azért mert a társas lét tükrözi az emberi létforma magasabb rendű lényegét. Az, hogy az emberek más szinten is képesek egymáshoz kapcsolódni, mint puszta biológiai szinten, bizonyítja, hogy ez ember több mint puszta test, egyszerű organizmus, önfenntartó sejtközösség. Az, hogy az ember képes vágyakozni, szeretni, és törődni, hogy képes az önátadásra és önmeghaladásra bizonyítja, hogy a lelki élet színtere által az ember képes többé válni puszta biorobotnál.

A lélekfejlődés 3 stádiuma

A lélektársunk megtalálása szorosan összefügg saját lelki fejlettségünkkel. S ha bár mindnyájan öntudatlanul is a lelki fejlődés útját járjuk, az útleírás szerint három fokozatot kell megélnünk, megtapasztalnunk, kitanulnunk, ahhoz, hogy tökéletes boldogságra leljünk lélektársunk mellett. A különböző hagyományok különböző szavakkal illetik a boldogság ezen stádiumait, mégis közös vonásuk a hármas tagozódás:

1) A testi gyönyör kapuja

Sokan félreértik az emberi test szerepét és rendeltetését. Elfelejtik és eltemetik magukban azt a tudást, hogy a test valóban a lélek temploma, és csak ép testben születhet ép lélek. Míg a görög-római kultúra szépségideálja világosan hirdette a testi szépség és szerelem kultuszát, ma sokan pironkodnak a puszta gondolattól, hogy a kéjvágy, és a testi gyönyörök iránti sóvárgás a lélek hangja. Pedig a világ egyetemes. Legkisebb részlete a legnagyobb egész tükre. Ahogy Platón tanítja a testek iránti vágyakozás mögött a kiegészülés, a teljesség vágya húzódik. Mikor valaki egy szép testhez vonzódik, annak birtokbavételére vágyik, nem a test, hanem a szépség birtoklásának vágya tüzeli. Csak ennek birtokbavételére nincs más eszköze és módja, mert lelki értelemben még fejletlen, mert a testek szeretetén kívül és azon túl még nem lépett mélyebbre.

Nagyon sok ember él ma a lelki társi kapcsolatoknak ezen a szintjén. Igényes és odaadó önmaga és mások testével, élvezi annak szépségét örömét. Sok ember éli meg a boldogság egy bizonyos mértékét a testiségen keresztül, és sok ember segíti egymás kiteljesedését az által, hogy testét kiműveli és megfelelően ápolja, hogy az a lelki vágyódás sajátos oltára lehessen. Nagyot téved az, aki ezt lenézi és lebecsüli! Hiszen a lelki fejlődés első stádiuma ez. Ezért hallgassunk testünk szavára, és halljuk meg kihez és hogyan vonzódik. Tanuljuk meg szeretni, becsülni és élvezni testünket, így nem gátja hanem eszköze és kapuja lehet a mélyebb lelki tartalmaknak.

2) A lelki öröm kapuja

Aki megtapasztalta a testi gyönyörök mámorát, szinte magától nyílik meg a másik fél számára, és tárja fel lelkét és lelki világát. Hány és hány uralkodó adta ki legféltettebb titkát szeretőjének, mert a lélek, a test erejével szemben gyenge és ártatlan. Ez nem rossz értelemben vett gyengeség! Ellágyulás, jótékony elernyedés, a bizalmi viszony szülte áldásos béke és boldogság. Csak amikor a lelkek megnyílnak egymásra, egymás karjaiba rejtve, akkor tapasztalják meg az egymásra találás örömét. Ha a lelki dimenziók feltárulnak, és megnyilatkozás valóban őszinte és teljes, a testi érintkezés képletessé, és akár szükségtelenné is válik. Mint ahogy az idő előre haladtával a lélektársak közötti  testi érintkezés el is halványul, másodlagossá válik, vagy akár meg is szűnik egészen.

Az összetartozás és egylényegűség érzését már nem a testi érintkezés adja, hanem az a bizalom és érzelmi rezonancia, ami két ember belső világa között feszül. Az egymásra hangolódott lelki társak megérzik és átveszik egymás örömét, fájdalmát, lélekben egyé válnak, valóban egy test-egy lélekké olvadnak össze. Ezzel teljesítve be a lelki fejlődés második stádiumát. Idős házaspároknál látni ezt a tökéletes összhangot, akik megannyi évtized törődő egymásra figyelése által csiszolódnak ily tökéletesre. A lelki társak ezen csoportja a mai korban ritka kincs, miután az egyre gyorsuló társadalom már nem hagy időt sok ember számára, hogy kivárja ennek az összhangnak a megszületését.

3) A szellemi belátás kapuja

Míg a lelki örömökön osztozó lélektársak harmonikus lelki kapcsolatban élnek, nagyon erősen függnek egymástól, és többnyire csak együtt képesek a boldogság megélésére. Ha lelki fejlődésük útján ráeszmélnek arra, hogy kapcsolatuk és boldogságuk alapja nem a másik fél, akkor lépik át a szellemi boldogság kapuját. Ehhez azt kell felismerni, hogy nem az a boldog akit szeretnek, hanem aki szeret és szerethet. A lelki társi kapcsolatok szellemi szintjén az ember ráébred, boldogságát az táplálja, hogy ő képes a szeretetre, a szeretet adására és megosztására. És ez nem szükségszerűen korlátozódik egyetlen személyre, alakra, megtestesülésre. Lélektársa megannyi formában újra és újra születhet, alakot válthat, ő képes mindenben és mindenkiben felismerni a szeretetre méltót.

Így az egyetlen alak és személy szeretetét felváltja a mindenség szeretete, amiből semmilyen értelemben nem következik a másik fél elhagyása. Sokan gondolhatják, hogy ez hűtlen gondolat. Már nem csak azt az egyet szeretni, hanem mindent és mindenkit. Mégis a lélektársi kapcsolatoknak ezen a legmagasabb szintjén a lelki társak már nem kapni, hanem adni akarnak, megosztani szeretetüket társukkal és a világgal. Az ilyen duálpárok, már nem társfüggők. Mert tudják, hogy életük párja idő, tér és forma feletti tiszta szellem, akitől semmi nem választhatja el őket. Még a halál illúziója sem. Az ilyen lelki társak tökéletes szeretetben segítik, támogatják és szolgálják egymás kiteljesedését és önmegvalósítását, anélkül, hogy önmaguknak bármiről is le kellene mondaniuk, vagy hogy bármiben is hiányt szenvednének.

Kevesen érnek el az út végére egyetlen életidő alatt. De minden ember érzi és tudja, hogy sorsa és rendeltetése ez: feloldódni minden ember szeretetében, ahol lelki társakká válunk egymás számára mindannyian.

Forrás: www.tarrdaniel.com

A kapcsolat 7 apró titka

Ha neked eszedbe jutott, társadban is felmerülhetett ugyanez. A párkapcsolatért folyamatosan meg kell dolgozni – hatványozottan igaz ez, ha gyermekeink sorsa is leköti figyelmünket.


Első és legfontosabb megjegyzés: bár minden társkapcsolatban kicsit "anyuja-apuja" is vagyunk egymásnak, nagyon fontos, hogy elsősorban gyermekeitek számára legyetek szülők. Egymás szemében egész életen át igyekezzetek változásaitokkal együtt is az a csábító nő, az a vonzó férfi maradni, akit annak idején a másik megismert és megszeretett, akibe beleszeretett.

Gondolj vissza, te kibe-mibe szerettél bele és ő kinek látott: és akarj az, olyan lenni.

Legyen mindkettőtök számára egyformán fontos, hogy a gyermekek mellett egymásra is folyamatosan odafigyeljetek. Tény, nagy kihívás ez, a munka gondjai, a háztartás, a gyerekek, a sok intéznivaló, a család és a barátok mellett egymásra is odafigyelni. De ne feledjétek el soha: közös boldogságotok alapja az összetartozásotok.


1. Ahhoz, hogy egymásra, magatokra oda tudjatok figyelni, alapvető, hogy a háztartás feladatait ne kizárólag az egyik fél (általában a nő) végezze. Ugye te is sajnáltad már a magát családjáért szétgürcölő kolléganődet, akinek a férje mindezt természetesnek vette, miközben a mutatósabb hölgyek után fordult meg az utcán? Ha feleség vagy, ne akarj mártírrá lenni a család oltárán. Kérj segítséget. Ha férj vagy, segíts feleségednek, hogy vonzó és szép maradhasson. Segítsetek egymásnak a háztartásban – ez a legelső tanácsunk.


2. Másodikként máris feltennénk a kérdést: mindent tudsz már a másikról?

Még ha száz évig éltek együtt sem ismerheted minden gondolatát. Az ember elsődleges erogén zónája a feje - nem csak kívülről értve. A vágy „fejben indul”. Beszélgessetek! Beszélgessetek el arról, hogy szeretnétek kicsit azt látni a másikban, akivel összekötöttétek az életeteket, beszélgessetek a vágyaitokról. Beszélgessetek az életetekről, a gondolataitokról, azaz magatokról. Beszéljetek és hallgassátok meg egymást. Engedjetek újat felfedezni egymásban és a dolgokat új szemszögből látni. Engedjetek betekintést álmaitokba, vágyaitokba. Talán van valami visszatérő erotikus álmod, fantáziád, amit szívesen megvalósítanál a társaddal? Miért nem osztod meg vele. Elképzelhetetlen, hogy megvalósuljon és épp vele? Legyél bátor, és ha társad megnyílik, ne törd le, figyelj oda, mit csinálhatnátok meg együtt.


3. Ahhoz, hogy érdekes tudj maradni, és lenni, nélkülözhetetlen az önfejlesztés, hiszen aki unatkozik, az untat. Tudjuk, oly sok a dolog, a tennivaló, a kötelesség, a munkahely, a megélhetés, a gyerekek, a család annyi gondot ró ránk. De mégis, mióta is álmodsz arról, hogy megtanulsz franciául, vagy hogy elmenj japán filmklubba, vagy hajlékonyságodért elsajátíts pár gyakorlatot, hiszen már olyan régóta érdekel a jóga. Esetleg éppen már hónapok óta lakberendezős folyóiratokat bújsz és most elkaptál egy tanfolyamról szóló hirdetést... Ne várj tovább, mert az élet sem vár! Annyi új impulzus, érdekesség vár, amiről mesélhetsz.


4. És ezzel máris továbbhaladtunk: Ne lógjatok mindig egymáson. Hagyjatok egymásnak elég teret, legyen a szabadidőtöknek olyan része, amit külön töltötök el. Ez, ha akár heti egy-két óra is, felbecsülhetetlen érték. Ehhez persze ismét kell az, hogy ne mindig csak az egyik dolga legyen a gyerekekért menni az iskolába, a bevásárlás vagy az idősödő szülők gondozása.


5. A külön töltött idő tehát úgy kell, mint egy falat kenyér. De éppoly nélkülözhetetlen, hogy együtt – csak ketten – is együtt legyetek. Legyen olyan mozi, színház, séta program, ahová csak ketten mentek és más nem jön. Sem a gyerekek, sem barátok. Éppúgy, ahogy a gyerekeknek egész felnövekedésük során sugallni kell az önállóságra törekvést, nektek is maradjon meg a „csak ketten, együtt egysége”. Egymás társaságát élvezve. Óriási dolog, ha a nagyszülők kéznél vannak, hogy a gyerekekre vigyázzanak és el is tudtok pár napra utazni kettesben.





6. Randizzatok! Ne csak otthon. A helyszín legyen külső, új vagy visszatérő, kedves helyszín. Tegyetek egymás kedvére a találkozást megelőző várakozással: a betoppanás, megérkezés, találkozás izgalmával, a „külső világnak” és egymásnak szóló ruházattal, eleganciával. Hiszen az ember idegenek között, a város forgatagában mindig más, mindig kicsit újabb, mint odahaza. Ha az idegeneknek elegánsan felöltöztök, hogy tetsszetek, megfeleljetek, akkor Neki, aki a legfontosabb, miért nem? Sosem lehet természetes és megszokott, hogy Ő van, sose gondold, hogy örökre visszavonhatatlanul birtoklod a figyelmét – akarj tetszeni, akarj bókokat kapni és adni.


7. Adj magadra tehát – sok év után is legyél friss és ápolt, nőként és férfiként is legyél „jó barátságban” a fésűvel, borotválkozással, krémekkel, fogkefével - frissességgel, a finom illatokkal, a jól ápoltsággal, testedzéssel (legyen az akár csak napi 15 perc). Akard, hogy a te illatod legyen a legfinomabb annak számára, akivel a mindennapjaidat éled. Akarjál tetszeni! Legyen új és ápolt a hajad, csinos ruhád. Ne félj, ha van is az a pici fölösleg rajtad, az újdonság nem azt fogja kiemelni. Bátran merj szexis és vonzó lenni, hiszen az vagy! A kisugárzáson múlik minden. És ha társad is tetszeni akar, ne maradj adós a finom és őszinte bókokkal. Sosem elég azokból, akárhány év akármekkora megszokás után sem változnak bizonyos dolgok az emberi lélekben. Sose engedd öreges ruhákba bújni magad, amelyekben slamposnak, elnyűttnek érzed magad, mert a ruhát nem csak hordja, hanem viseli is az ember. Merj olykor változtatni, újítani. Észrevetted, hogy életed párjának tetszik a rövid szoknya és a csillogó harisnya? Nosza, lepd meg! Jó kis móka lesz.


Fontos, hogy közös élményekkel gazdagodjatok, de külön álló személyek is legyetek, ne csak szülők. Pár apró változtatás és újra azok a fiatalok lesztek, akik régen, azokkal az érzésekkel!


Forrás: www.okosanyu.hu