A kapcsolat 7 apró titka

Ha neked eszedbe jutott, társadban is felmerülhetett ugyanez. A párkapcsolatért folyamatosan meg kell dolgozni – hatványozottan igaz ez, ha gyermekeink sorsa is leköti figyelmünket.


Első és legfontosabb megjegyzés: bár minden társkapcsolatban kicsit "anyuja-apuja" is vagyunk egymásnak, nagyon fontos, hogy elsősorban gyermekeitek számára legyetek szülők. Egymás szemében egész életen át igyekezzetek változásaitokkal együtt is az a csábító nő, az a vonzó férfi maradni, akit annak idején a másik megismert és megszeretett, akibe beleszeretett.

Gondolj vissza, te kibe-mibe szerettél bele és ő kinek látott: és akarj az, olyan lenni.

Legyen mindkettőtök számára egyformán fontos, hogy a gyermekek mellett egymásra is folyamatosan odafigyeljetek. Tény, nagy kihívás ez, a munka gondjai, a háztartás, a gyerekek, a sok intéznivaló, a család és a barátok mellett egymásra is odafigyelni. De ne feledjétek el soha: közös boldogságotok alapja az összetartozásotok.


1. Ahhoz, hogy egymásra, magatokra oda tudjatok figyelni, alapvető, hogy a háztartás feladatait ne kizárólag az egyik fél (általában a nő) végezze. Ugye te is sajnáltad már a magát családjáért szétgürcölő kolléganődet, akinek a férje mindezt természetesnek vette, miközben a mutatósabb hölgyek után fordult meg az utcán? Ha feleség vagy, ne akarj mártírrá lenni a család oltárán. Kérj segítséget. Ha férj vagy, segíts feleségednek, hogy vonzó és szép maradhasson. Segítsetek egymásnak a háztartásban – ez a legelső tanácsunk.


2. Másodikként máris feltennénk a kérdést: mindent tudsz már a másikról?

Még ha száz évig éltek együtt sem ismerheted minden gondolatát. Az ember elsődleges erogén zónája a feje - nem csak kívülről értve. A vágy „fejben indul”. Beszélgessetek! Beszélgessetek el arról, hogy szeretnétek kicsit azt látni a másikban, akivel összekötöttétek az életeteket, beszélgessetek a vágyaitokról. Beszélgessetek az életetekről, a gondolataitokról, azaz magatokról. Beszéljetek és hallgassátok meg egymást. Engedjetek újat felfedezni egymásban és a dolgokat új szemszögből látni. Engedjetek betekintést álmaitokba, vágyaitokba. Talán van valami visszatérő erotikus álmod, fantáziád, amit szívesen megvalósítanál a társaddal? Miért nem osztod meg vele. Elképzelhetetlen, hogy megvalósuljon és épp vele? Legyél bátor, és ha társad megnyílik, ne törd le, figyelj oda, mit csinálhatnátok meg együtt.


3. Ahhoz, hogy érdekes tudj maradni, és lenni, nélkülözhetetlen az önfejlesztés, hiszen aki unatkozik, az untat. Tudjuk, oly sok a dolog, a tennivaló, a kötelesség, a munkahely, a megélhetés, a gyerekek, a család annyi gondot ró ránk. De mégis, mióta is álmodsz arról, hogy megtanulsz franciául, vagy hogy elmenj japán filmklubba, vagy hajlékonyságodért elsajátíts pár gyakorlatot, hiszen már olyan régóta érdekel a jóga. Esetleg éppen már hónapok óta lakberendezős folyóiratokat bújsz és most elkaptál egy tanfolyamról szóló hirdetést... Ne várj tovább, mert az élet sem vár! Annyi új impulzus, érdekesség vár, amiről mesélhetsz.


4. És ezzel máris továbbhaladtunk: Ne lógjatok mindig egymáson. Hagyjatok egymásnak elég teret, legyen a szabadidőtöknek olyan része, amit külön töltötök el. Ez, ha akár heti egy-két óra is, felbecsülhetetlen érték. Ehhez persze ismét kell az, hogy ne mindig csak az egyik dolga legyen a gyerekekért menni az iskolába, a bevásárlás vagy az idősödő szülők gondozása.


5. A külön töltött idő tehát úgy kell, mint egy falat kenyér. De éppoly nélkülözhetetlen, hogy együtt – csak ketten – is együtt legyetek. Legyen olyan mozi, színház, séta program, ahová csak ketten mentek és más nem jön. Sem a gyerekek, sem barátok. Éppúgy, ahogy a gyerekeknek egész felnövekedésük során sugallni kell az önállóságra törekvést, nektek is maradjon meg a „csak ketten, együtt egysége”. Egymás társaságát élvezve. Óriási dolog, ha a nagyszülők kéznél vannak, hogy a gyerekekre vigyázzanak és el is tudtok pár napra utazni kettesben.





6. Randizzatok! Ne csak otthon. A helyszín legyen külső, új vagy visszatérő, kedves helyszín. Tegyetek egymás kedvére a találkozást megelőző várakozással: a betoppanás, megérkezés, találkozás izgalmával, a „külső világnak” és egymásnak szóló ruházattal, eleganciával. Hiszen az ember idegenek között, a város forgatagában mindig más, mindig kicsit újabb, mint odahaza. Ha az idegeneknek elegánsan felöltöztök, hogy tetsszetek, megfeleljetek, akkor Neki, aki a legfontosabb, miért nem? Sosem lehet természetes és megszokott, hogy Ő van, sose gondold, hogy örökre visszavonhatatlanul birtoklod a figyelmét – akarj tetszeni, akarj bókokat kapni és adni.


7. Adj magadra tehát – sok év után is legyél friss és ápolt, nőként és férfiként is legyél „jó barátságban” a fésűvel, borotválkozással, krémekkel, fogkefével - frissességgel, a finom illatokkal, a jól ápoltsággal, testedzéssel (legyen az akár csak napi 15 perc). Akard, hogy a te illatod legyen a legfinomabb annak számára, akivel a mindennapjaidat éled. Akarjál tetszeni! Legyen új és ápolt a hajad, csinos ruhád. Ne félj, ha van is az a pici fölösleg rajtad, az újdonság nem azt fogja kiemelni. Bátran merj szexis és vonzó lenni, hiszen az vagy! A kisugárzáson múlik minden. És ha társad is tetszeni akar, ne maradj adós a finom és őszinte bókokkal. Sosem elég azokból, akárhány év akármekkora megszokás után sem változnak bizonyos dolgok az emberi lélekben. Sose engedd öreges ruhákba bújni magad, amelyekben slamposnak, elnyűttnek érzed magad, mert a ruhát nem csak hordja, hanem viseli is az ember. Merj olykor változtatni, újítani. Észrevetted, hogy életed párjának tetszik a rövid szoknya és a csillogó harisnya? Nosza, lepd meg! Jó kis móka lesz.


Fontos, hogy közös élményekkel gazdagodjatok, de külön álló személyek is legyetek, ne csak szülők. Pár apró változtatás és újra azok a fiatalok lesztek, akik régen, azokkal az érzésekkel!


Forrás: www.okosanyu.hu

SORS-VÉGZET, vagy mindkettő, avagy a szingliségtől a beteljesült szerelemig

Párkapcsolatok...bonyolultak és szövevényesek. Ezt mindannyian tudjuk, de hogy találhatunk rá az IGAZIRA? Ő talál ránk, vagy éppen mi rá, vagy ez valahol meg van írva és keresnünk sem kell, mert úgyis összehoz a SORS a VÉGZET, ha egymásnak vagyunk rendelve? Van kiút a magányból, ezt tudva tudom és pont akkor találja meg a szívünket a szerelem, amikor nem is várjuk, amikor jól érezzük magunkat egyedül és nem ragaszkodunk   görcsösen ahhoz, hogy szerethessünk valakit.

Nem találod a IGAZIT?

Úgy érzed, mindig rosszul választasz? Én is jártam hasonló cipőben, átéltem a "poklot" a "nem kellek érzést", ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy később értékelni tudja a "kincset". Végig kell járni az utat, az élet már csak ilyen, mert másképp nem tudnánk milyen hihetetlen nagy ajándék, amit küldenek nekünk.     


 Hiszem, hogy aki végigmegy az úton, végül megleli a boldogságot. Egy ideig egyedül voltam, éltem a "szingli" életemet, barátnők, bulik, gondtalanság és csak magamért voltam felelős, nem tartoztam senkinek elszámolással, kizárólag magamnak. Köszönöm a barátaimnak, hogy mellettem voltak, a nehéz napokon is, mert nélkülük nem tudom mihez kezdtem volna és köszönöm, hogy hittek bennem és biztattak. Ez az időszak felkészített arra, hogy nyitott legyek egy őszinte kapcsolatra, miközben megtanultam egyedül élni önállóan és függetlenül, ami megerősített.



Ezt is meg kellett élnem, a folytonos nyüzsgésben nem vettem észre a magányt, nem volt időm gondolkodni, ami egyfajta védekezés volt. Sokan mondják, hogy jó az ilyen életforma, de legbelül, ha szívükre teszik a kezüket tudják, hogy ez valahol önámítás, hisz még a legfüggetlenebb ember is társra vágyik egy idő után. Társra és nem társas magányra egy kapcsolatban...mert ilyen is van, sajnos egyre több. A külvilág azt látja, hogy a párjukkal élnek látszólag jól és közben mégis olyanok egymás számára az otthon falai közt, mint az idegenek, lakótársak. Ennél a "szingliség" is ezerszer jobb, mert abban ott van a lehetőség, hogy a BOLDOGSÁG megtalál. Elmondhatom, hogy végigjártam az összes ösvényt, ami a beteljesült SZERELEMHEZ vezetett. 
Lassan egy éve annak, hogy megtaláltam, mert erre vágytam, felküldtem a gondolatot az UNIVERZUMBA vagy nevezzük bárminek, amikor úgy éreztem felkészültem egy kapcsolatra. 

Leírtam mire és kire vágyok és ha hiszitek ha nem, akik ismernek tudják, hogy  a nagy "Ő" pár hét múlva rám talált. Nem kerestem, nem kutattam, csak amikor belépett az életembe esélyt adtam neki és magamnak. Nem bántam meg, életem legjobb döntése volt. Persze voltak "huhogók" nem kevesen, akik nem hittek bennünk, de becsuktam a fülem és nem engedtem be a negatív gondolatokat és a kétségeket.  Aki az első pillanattól valahogy tudta, hogy ebből több lesz, mint amit valaha álmodtam, aki kétkedés nélkül mellettem állt és akinek sokat köszönhetek, ő az én Anyukám. Féltett, persze, hogy féltett, de úgy érezte, hogy ez most valami nagyon őszinte és nagyon IGAZ. A szívemre hallgattam és a megérzésre, ami azt súgta, ha ezt most nem élem meg és elutasítom az esetleges  nehézségek miatt, akkor egy életen át bánni fogom. Láttam magam előtt a képet, ahogy az unokám kezét fogom és azt mondom neki, hogy "Ne hagyd, hogy évtizedekig azon gyötrődj, mi lett volna ha....".  Sokszor halljuk, hogy "Érted a világ végére is elmennék!"...nos én pont ezt tettem, egy másik országba költöztem a "ködös Albionba".  Egyetlen percig sem bántam, hogy bepakoltam a bőröndjeimbe és nekivágtam a nagy útnak, mert az én nagy "Ő-m" egy személyben a SZERELMEM-BARÁTOM-TÁRSAM-APÁM-FIAM. :) Soha ennyi figyelmet , törődést és szeretetet nem kaptam senkitől, mint Tőle. Ízig-vérig férfi, számomra a "herceg fehér lovon" az én "békakirályfim".

Mindezt azért osztottam meg Veletek, hogy elmondhassam Nektek, nem szabad feladni a reményt! Tudom milyen a "társas magány" és a "szingli szabad élet", zokogtam és kacagtam, szorongtam és féltem, még akkor is ha közben a kártyát néztem. :) Tanácsot adtam a hozzám fordulóknak, bátorítottam a kétségbeesetteket, de én is emberből vagyok és mint mindenki más ugyanúgy én is sírhatok. Amit tudok, hogy nem változtatnám meg a múlt egyetlen pillanatát sem. 

 Mindenki számára ott van valahol az IGAZI, aki eljön akkor is, ha az ember lánya-fia nem kéri. Ha lenéznek ránk és az égiek ajándékként a beteljesült szerelmet küldik, nincs mit tenni el kell fogadnunk.  Az egyik legnehezebb az elfogadás, a kétségek nélküli bizalom a másik irányába, ami nem jön egyik napról a másikra. :)

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

/Ernest Hemingway/ 















„Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.” 

/A. J. Christian/