A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ikerlelkek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ikerlelkek. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 28., kedd

Ikerlángok-Ikerlelkek találkozása




Benned él párod sajgó negatívja, várod, hogy a varázsszót kimondja: Én vagyok Te – mellyel örök sebedet begyógyítja. Az ikerlángok szerelmének beteljesedése: a legtökéletesebb összekapcsolódást tudják megvalósítani egymással, mert az ő lelkük nemcsak egymáshoz simul, hanem egymásba is tud olvadni. Szepes Mária szavait idéztem.

Ikerlángok, ikerlelkek közt a találkozás csak akkor jöhet létre, ha mindkét lélek felkészült már erre. Azt mondják, felismerik egymást és ezt én is így gondolom.
Honnan tudod, hogy vele hozott össze a VÉGZET, vagy a SORS kereke?
Volt már olyan, hogy megláttál valakit és úgy érezted ezer éve ismered és amikor beszélgetni kezdtél vele nem azt gondoltad, hogy egy vadidegennek kellene mondani valamit, amitől befeszülsz, hanem önmagadat tudod adni, korlátok nélkül? Mintha egy réges-régi barát lenne, vagy valaki, akivel mintha párkapcsolatban lennél már, aki előtt az lehetsz, aki valójában vagy.  Nem a tested, a lelked vetkőzik előtte meztelenre és magad sem érted, ez hogyan történhetett meg veled. Felszabadultan, önmagadat tudod adni a társaságában.  

Olyan ez, mint valami csoda, pedig nem az. Örömöt érzel, felszabadulsz és mintha megszűnne minden körülöttetek, kizárva a külvilág zaját. A kívülálló annyit lát mindebből, hogy olyanok vagytok, mint egy összeszokott pár, pedig még csak most találkoztatok.Úgy érzed megérkeztél, vele otthon vagy, mint aki hazatalál. Igen, Ő a Te Ikerlelked, megtaláltátok egymást. Lehet, hogy ez számodra furcsa, vagy mindkettőtök számára az. Alig tudod elhinni, hogy ilyen létezik. Valaki, akivel úgy tudsz beszélgetni, mintha önmagaddal beszélgetnél, mintha tükörbe néznél. Igen, olyan, mint egy tükör, amiben magadat látod, csak egy másik testben.

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai Sándor)


Amikor rátalálsz boldogságot érzel és azt kívánod, álljon meg az idő. Előfordulhat, hogy túl korán találkoztok, egészen fiatalon, vagy rossz helyen és rossz időben, hogy minden körülmény ellenetek szól, de olyan szikrák pattognak köztetek, olyan erős ez a vonzás, ami rajtatok kívül álló erő.
Tiltakozhatsz ellene, megvonhatod magadtól, de konkrét fizikai fájdalommal jár, testi tüneteket is produkálhat, mert valamikor egy „energiagömb” voltatok, akiket szétválasztottak és ebben az életben újra egymásra találtatok. Ha egymás szemébe néztek, szavak nélkül tudtok beszélgetni. 


Kémia, igen, ezt szokták mondani a szerelem mozgatórugójára, na de ez nem egy átlagos kémia ebben az esetben, mert te is azt érzed, ez nem olyan, mint az eddigiek, ez valami egészen más…megmagyarázhatatlanul más.
Nincs szükség semmire, mert érted ŐT, tudod mire vágyik, mire gondol. Kicsit félelmetes is ez az érzés és nem találkozol vele addig, amíg nem vagy kész rá. Amikor találkozol az Ikerlángoddal nem tudsz magyarázatot adni arra, hogy mi történik. Távolról is érzed őt, az örömét, a bánatát, anélkül, hogy azt mondaná.

A két lélek EGY volt, emiatt újra az egységet keresik. Ez annyira intenzív, eouforikus, hogy folyamatosan egymás gondolatában vannak, amit nem tudnak irányítani. Előfordulhat, hogy ez annyira megijeszti a másikat, hogy a nagy és mindent elsöprő találkozás után, visszatáncol, mert azt érzi, hogy képtelen józanul gondolkodni. Vagy épp mindketten ezt gondolják.

Mindketten olyan jeleket kaptok, hogy azt kezditek érezni, oka van annak, hogy találkoztatok, annak ellenére, hogy a körülmények ellenetek szólnak.
Egymás tükörképei vagytok, de a hasonlóságok mellett a hibáitok is megmutatkoznak. Tanulhattok egymástól, fejlődhettek, ami gyorsabban bekövetkezik, mint más esetekben, az előző kapcsolataitokban. Beindul az automatikus önfejlesztő mechanizmus. 

Sokszor nehézségek is adódhatnak, amíg megtörténik az összeolvadás. Tudnod kell, ti ketten egymásnak vagytok teremtve és eljön az idő, amikor valóra válik a beteljesedés.

Van, akiknél minden simán megy, a találkozást követően egymáséi lesznek, szinte meseszerűen, de sokaknak várni kell egymásra, a távolság, vagy más tényezők miatt.

Tudnod kell, hogy nincsenek véletlenek, ha két lelket egymásnak rendeltek, előbb vagy utóbb megtalálják a másikat, mert ahogy Paulo Coelho mondja, a legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.
Olyan kapocs van köztetek, amiben működik a telepátia, ahol nincs szükség fizikai együttlétre ahhoz, hogy érezd a másikat, amolyan „lélekszeretkezés” ez. Az intimitás legmagasabb foka, tantrikusnak is nevezik sokan, mert valami nem evilági érzés, ami képes felülírni mindent, mert ez bizony meg van írva a csillagokban. 




Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod.

A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is. (Müller Péter)

Lehet ebben hinni, vagy nem hinni, ha egyszer szembejön veled valaki, aki ezeket az érzéseket idézi elő belőled, az olyan különös és megmagyarázhatatlan pillanat, ami kevés alkalommal adatik meg egy emberöltőben és azt mondod magadban, hogy ilyen nincs, ilyen nincs és mégis van.

2013. szeptember 10., kedd

Legendás szerelmek-Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához

Ikerlángok, ikerlelkek, lélektársak..a Színészóriás Latinovits Zoltán és a Színészkirálynő  Ruttkai Éva legendás szerelme ma is  megérinti a szíveket. Ha létezik a mennyországban találkozás, biztos vagyok benne, hogy most odafent egymás kezét fogják. Ők ketten megtalálták egymásban a "Másik Felüket" és a szerelmük örökre szólt...


"A Másik Felünket föl lehet ismerni a szeme csillogásából - az emberek az idők kezdete óta így ismerik föl az igaz szerelmüket." ( Paulo Coelho: Brida )



"Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk...

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.

Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

Fáj a hiányod.

Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.

Ha van még idő..."



Nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött" jött világra 1931. szeptember 9-én. 45 évvel később tragikus körülmények között halt meg. Baleset vagy öngyilkosság történt, találgatják ma is. Ám abban mindenki egyetért, Latinovits Zoltánnal, aki most lenne 80 éves, a magyar színjátszás egyik legnagyobb egyéniségét vesztettük el.


Megalkuvásra képtelen művész volt, aki - szavai szerint - megmaradt embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak, folyton keresőnek, "terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek. A 18 éves fiú játékát látva Bajor Gizi megjósolta, hogy nagy színész lesz belőle, de csak kerülők után lépett a világot jelentő deszkákra: előbb volt asztalostanonc és hídépítő munkás, majd építészmérnöki diplomát szerzett. 1956-ban segédszínész lett Debrecenben, egy év múlva Miskolcra szerződött, ahol első színpadi találkozásukkor egymásba szerettek Ruttkai Évával. 


Virágcsokor minden premierre


A Vígszínház legendás színésznőjét Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című darabjának három előadására

hívták meg a miskolci Nemzeti Színházba 1960 novemberében. Amint az esti fél 7-es próbán egymás szemébe néztek, elakadt a lélegzetük: Ruttkai szerint olyan érzés volt, mintha tükörbe nézett volna. A következő 16 évben minden premierje napján fél hétkor virágcsokrot kapott Latinovitstól "olyan gyönyörűséges sorok kíséretében, amelyektől megemelkedik, aki kapja." A premierkártyák sarkából sosem hiányzott a megismerkedésük időpontjára emlékeztető "18.30". A színésznő lakásában az egyik óra Latinovits halála után örökre fél hetet mutatott.



A végzetes vonat



 Ruttkai Éva így idézte fel az 1960. november 17-i Miskolc és Hatvan közti vonatutat, amelyen végképp eldőlt a sorsuk: "Bejött hozzám ziláltan, csapzottan a kupéba. Hatvanig jött velem, sírt, könyörgött, térdre borult, és én még mindig nem vettem komolyan. Tetszett, szimpatikus volt, hatással is volt rám, még mindig nem éreztem azonban, hogy viszont tudnám szeretni, és az ő érzéseiben sem tudtam igazán hinni. Mondtam, szálljon le, adtam neki pénzt, hogy vissza tudjon utazni a következő vonattal. Ott állt a peronon, és egészen hunyorogva, zavartan, szinte kiszolgáltatottan kereste a vonatát. Ez az a pillanat, az a pillanat, amibe még mindig belesajog a szívem: ez a hunyorgás, ez a riadtság... ez volt az a pillanat, amikor egyszer csak halálosan beleszerettem." Ruttkai Éva elvált férjétől, Gábor Miklóstól, és 16 évig Latinovits Zoltán társa és játszótársa volt. 1963-ban Shakespeare Rómeó és Júliájának vígszínházi nézői érezték, hogy vibrál a levegő, mert a színpadon igazi szerelmesek játsszák, élik a klasszikus románcot. Később olyan darabokban és filmekben láthattuk őket együtt, mint Csehov Ványa bácsija és Krúdy Gyula Szindbádja, amelynek forgatásán a Huszárik Zoltán által teremtett légkörtől mindenki tehetséges volt és boldog.

Elvarázsolta a nézőket

Jancsó Miklós: Szegénylegények, Kovács András: Hideg napok, Falak, Révész György: Utazás a koponyám körül - még néhány film, amelyek alapján azok is megbizonyosodhatnak Latinovits kivételes tehetségéről, akik színpadon nem láthatták. Örkény István Tóték című darabjának Őrnagyát filmen és színházban is eljátszotta, utóbbiról nem maradt felvétel, de Thomas Mann Mario és a varázslójának körszínházi előadásáról igen: félelmetesen tökéletes Cipolla volt. Előadóestjein és lemezein Ady Endre, József Attila és mások költeményeit mondta, élte, ahogy senki más: recsegősre hallgatott bakelitkorongok mellett ma már cd-n és dvd-n is élvezhetjük összetéveszthetetlen versmondását. 


"Igazságomból nem engedtem soha. Káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy a tehetségtelen és ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok" - e szavakkal zárta 1969-es Önarckép című írását. Utálta a felületességet, a hozzá nem értést, a felkészületlenséget, és ezt mindenkinek kíméletlenül a szemébe mondta. Nem csoda, hogy csak néhány évig játszhatott fővárosi színpadokon. 1971-ben Veszprémbe szerződött, ahol végre rendezhetett is, Németh László Győzelem és Gorkij Kispolgárok című drámáját vitte színre. 1973-as könyvében, a Ködszurkálóban megírta, milyen színházat akar. Nem engedték, hogy megvalósítsa álmait olyan alkotótársakkal - Huszárik Zoltán, Cserhalmi György, Garas Dezső -, akik hozzá hasonló elveket vallanak.


Bagó és Balaton enyhítette depresszióját





Egyre gyakrabban tört rá a depresszió, amelytől a Völgy utcai kórházban próbálták megszabadítani. Itt határozta el, kell egy kutya. Ruttkai Évával együtt úgy imádták Bagót, mintha csak a fiuk lett volna. Sétáik kedvéért Latinovits még érszűkülettől sajgó lábáról is elfelejtkezett. Bagó story című írását a puli ihlette, aki szinkronba és utolsó pesti színpadi szerepe, a betegsége miatt csupán kilencszer eljátszott A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című darab operettszínházi próbáira is elkísérte. Akárcsak Balatonszemesre, édesanyjához, Gundel Katalinhoz és nevelőapjához, Frenreisz Istvánhoz. Édesapja, Latinovits Oszkár ugyanis egy nappal Piki - felnőttként is ez volt családi beceneve - születése után elhagyta őket. Gyerekkorától nagyon szerette a Balatont, már 12 évesen profin vitorlázott - akárcsak később féltestvérei, Bujtor István és Frenreisz Károly -, de kosárlabdában is jó volt, 20 évesen a Haladás SE NBI-es csapatának tartalék játékosa lett.


Baleset vagy öngyilkosság?


1976. június 4. Latinovits Zoltán Balatonszemesen pihent, napközben levelet írt Cserhalmi Györgynek. "A

depresszió vagy vélt depresszió ellustított, teljesen elpuhított. Tegnap még fél napot ágyban töltöttem. Ma végre nekiláttam a jógázásnak, favágásnak. Ezért ma jobban érzem magam. Most már mindennap háromszor megcsinálom a gyakorlatokat." Este sétálni indult az állomás felé. Ruttkai Éva szerint fel akart ugrani a lassító vonatra, ahogy gyerekkorában tette, de elvétette, és a kerekek alá esett. 


 A színésznő sohasem hitte el, hogy szerelme öngyilkos lett, ahogyan Latinovits édesanyja, a tavaly nyáron, 100 évesen elhunyt Tinka néni sem. Szigethy Gábor színháztörténész szerint is baleset történt, a Színészkirály nem készült a halálra - ellenkezőleg, tele volt tervekkel. Négy nappal később temették el Balatonszemesen, ahol 1984 óta múzeum őrzi emlékét. Ruttkai Éva 1976. június 4-től mindennap meggyújtott egy gyufaszálat, majd elfújta: 10 éven át, 1986. szeptember 27-én bekövetkezett haláláig gyűltek a kormos gyufaszálak egy üvegkehelyben.


"Hol van az a nyár? 

Hol a régi szerelem?


Hol van az a nyár? 


Átsuhant a szívemen.


Hol van az a tűz, 


ami karjaidba űz?


Hol van az a láz? 


Hisz a szívünk csupa gyász!..."




Ruttkai Éva & Latinovits Zoltán - Hol van az a nyár : http://www.youtube.com/watch?v=gwlxxGckuIs


Forrás: kiskegyed.hu , levelbonto.blog.hu