Határozott, tudja, mit akar. Mégis gyöngéd, mert már nincs szüksége arra, hogy versengjen, harcoljon, és mindenáron bizonyítson.
Felismerte a benne rejlő szépséget, tehetséget és bölcsességet. Tudja, hogy értékes, és hogy méltó a boldogságra és a beteljesülésre. Mivel felismerte önmagában a női értékeket, nincs szüksége arra, hogy leárnyékolja magát, mer látszódni és ragyogni. Ismeri a természetet, és persze mindenekelőtt mélységesen tiszteli.
Tudja, hogy az állatok, a növények, a gyermekek védelme minden valamire érdemes élet alapja ezen a világon. Éppen ezért nem elégszik meg felszínes ismeretekkel önmagáról, minden alkalmat megragad, hogy utánajárjon a női lét misztériumának. Nem dől be a divatnak, és trendeknek, tudja, hogy a Nő minden életkorában szépséges virága az univerzumnak. Valóban elfogadja és szereti a testét. A menstruációját nem szükséges rossznak, hanem a női generációkat időtlenül összekötő vérszövetségnek tekinti, a női tudás csodás tárházának, amely összeköt az örök változásban rejlő erővel, a ciklusokkal. Ennek a női tudásnak köszönhetően folytonosan megéli az elengedést és az újjászületést.
A mágikus nő tudja, hogy bármikor kész a teljes átalakulásra, mert az élete folytonos erőfeszítés nélküli változás. Nem ragaszkodik, nem akar birtokolni, mert a szabadság az otthona, és a szeretteit is megajándékozza ezzel a tágassággal.
A mágikus nő nem fél szeretni, nem fél szerelembe emelkedni. Bármit hozott is magával erre az életre, bármilyen is volt a gyermekkora, a szülei, ő talpra áll és valóra váltja az álmait. Nem vár a társára, nem hibáztat, hanem szembenéz a legnagyobb félelmeivel, és afelé veszi az irányt.
A mágikus nő varázslónő, aki képes a láthatatlan világból a fizikai valóságba hívni az álmaimat, képes teremteni. A mágikus nő soha nem mondja azt, hogy vele nem történik semmi, mert a mágikus nővel mindig történik valami. Mert folyamatosan figyel, érez, kapcsolódik és teremt. Nem túlélésre játszik – szerelmes az életbe!
Ahhoz, hogy valóban sugárzó, teremtő, kreatív és vonzó nővé váljak, egyszer az életemben meg kell kérdeznem magamtól, hogy hogyan is vagyok én a nőiségemmel? Elfogadom-e vérem lüktetését, vágyaimat, merek-e látszódni, kiállok-e magamért, tudom-e, hogy mi jó nekem, valóban hiszem-e, hogy a szexualitás, a szerelem szentség? Hiszem-e rendületlenül azt, ami csak az én szememmel látható, megengedem-e magamnak a gyönyör hullámain való áramlást? Tudom-e, hogy érzéseim szépek, szívem vad és nemes, mely a káoszból rendet és harmóniát teremt, hogy méltó vagyok a beteljesült szerelemre és boldogságra?
Forrás: www.angyalitarsasag.hu
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése