2013. augusztus 25., vasárnap

Útmutató az élethez



Ha úgy érzitek, kicsit megkopott a szerelem és már nem a régi a szenvedély, ne menjetek el szó nélkül a felismerés mellett.
Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk,amit kapunk, előtte ki kell járnunk a csalódások " iskoláját". Érdemes figyelni, tanulni, tapasztalni, okulni és tovább vinni a következő kapcsolatba a megszerzett bölcsességet. A múltbeli szerelemből megőrizhetjük azokat az értékes pillanatokat, ami a szívünk számára a legszebb volt, de ami fájdalmat okozott érdemes elengedni.Mindennek oka van és az élet  bizony-bizony ha akarjuk ha nem,mindig megy tovább és abba az irányba navigál, amerre a legnagyobb boldogságunkat sejti.A végén ha visszagondolunk, rájövünk majd,hogy az a Valaki aki miatt úgy éreztük nincs tovább, elvezetett ahhoz a Valakihez aki Bridget Jones szavaival élve " Úgy szeret ahogy vagyok!".


Amikor úgy érzed nincs tovább, amikor azt gondolod ennél rosszabb már nem jöhet...egyedül csak arra vágysz, hogy átaludhasd ezt az időszakot...akkor kerülsz leginkább közel önmagadhoz, felismered az erőt ami benned van, rájössz, hogy nem adhatod fel, nem eshetsz össze, egy darabig sajnálhatod önmagad, sírhatsz könnyekkel vagy könnyek nélkül... de reggel felébredsz, belenézel a tükörbe, kiigazítod a sötét karikákat a szemed alatt és arra gondolsz, ki kell lépni az ajtón, nem zárkózhatsz a négy fal közé, az élet megy tovább. A közhely jut eszedbe..."az idő minden sebet begyógyít"...amiben valahogy nem hiszel, túl friss, túl mély még a fájdalom és úgy érzed ez most nem fog szűnni idő ide vagy oda...elengedni, elengedni, könnyű ezt mondani, de amikor benne vagy jó lenne ha tudnád hogyan kell nekikezdeni...Jó lenne ha lenne egy lista, egy útmutató, vagy valaki aki megmondaná mit lehet tenni, hogy könnyebb legyen... egy "isteni sugallat", de ebben nem segíthet senki, ez a Te feladatod, neked kell megküzdened önmagaddal, ez a Te "házifeladatod" nem írhatja meg helyetted más. Lehet, hogy nem tudod merre indulj, csak teszed amit kell, de szinte ott sem vagy, igyekszel túljutni egy-egy napon és nem tudod, kibírod-e, de nem adod fel... Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, új élmények érnek, valahogy egy kicsit már másképp látod ami történt...átértékeled, levonod a tanulság leckét, észreveszed az apró "csodákat" és rájössz, hogy hozhat számodra ajándékokat a holnap...ami iszonyatosan fájt, már egy kis "fiókba" került a lelkedbe...néha még kinyitod, de már más érzésekkel... Egy szép reggelen majd arra ébredsz, hogy süt a nap, hallod a madarak hangját, érzed a virágok illatát, szívből és őszintén mosolyogsz...ez az a pillanat, amikor úgy érzed, a nehezén már túl vagy és elmondanád mindenkinek "Igen, újra élek!". 


( Tóth Anita )


youtube: https://www.youtube.com/watch?v=TKJL4zbriiw&list=PLAC9871BEA1C272FC

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése