A boszorkányüldözés miatt máglyára került nő eseteit gyűjtötte össze 1910-ben egy magyar filológus, és döbbenetes történeteket talált. Sokakra ismerősök, falubeliek vallottak, volt, akit felnégyelésre ítéltek, de egy nő például a terhessége miatt úszta meg a tűzhalált.
Miközben az 1760-as években Jean-Jacques Rousseau már arról írogatott, hogy alapvetően minden ember egyenlő, Magyarországon még mindig azzal kellett Mária Teréziának megbirkóznia, hogy boszorkányperek zajlottak. Mindez kevesebb, mint egy évszázaddal az 1848-as polgári forradalom előtt történt. A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Digitális Univerzuma egy nagy összefoglaló művet digitalizált: Komáromy Andor szerkesztette egybe a magyarországi boszorkányperek iratait még 1910-ben. Összesen 461 közleményt, iratot gyűjtött egybe, ezek közül szemezgettünk.
"Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kik éjjel macska képébe szökdécselők, sok lovagok módjára járók voltak, tombolók, tánczosok, részegesek, paráznák egymás között, kik féllábbal kis gyermecskéket czégérbe tettek ki, kik sok kárt, csintalanságot miveltek, kik közzül nem régen is 1574 esztendő tájban Poson felé sokakat bennek megégettenek. Kik szörnyű dolgokat vallottak, kiknek ugyan királyné asszonyok van és annak szavára rettenetes dolgokat mivel az ördög. De mind azért, hogy végre elveszesse őket."
Selmeczbánya. 1581. Egy Borbála nevű asszony holttestének elégetése, ki halálos ágyán bevallotta, hogy boszorkányságot űzött
"Egy Borbála nevű asszony halálos ágyán vallomást tett, hogy az ördöggel szövetkezve boszorkányságot űzött, magzatelhajtást gyakorolt s az oltári szentséget is meggyalázta. Nem lévén már éltében büntethető, holt testét égették el."
Hány halottja volt a boszorkánypereknek?
Általában határozatlan számnevekkel (sok, rengeteg, töméntelen, számtalan) szoktak hivatkozni a boszorkányüldözések áldozatainak számára. Egy 1832-es írás egyenesen 9 millió halottról beszél, ezt a megerősítetlen adatot később többen átvették. A 20. századi kutatások 45-100 ezer között szórnak. A Wikipedián a Ronald Hutton gyűjtötte adatok olvashatók, ezek szerint kb. 35-64 ezer között járhat az áldozatok száma, ebből Magyarországon 449 bizonyított eset történt, de 800-ra becsülte a történész a magyar megölt boszorkánygyanús nők számát.
Érdekes megemlíteni, hogy Komáromy szerint nálunk teljesen más boszorkányfogalom élt ekkoriban, mint nyugaton, nem a seprűn vagy macskán lovagló, stigmatizált, ördöggel közösülő boszorkányokat észleltek a korabeliek. Az üldözés nálunk nem is volt tömeges, mint nyugaton, gyermekeket sem ítéltek halálra, és a kínzások sem voltak olyan gyakoriak. Az 1728-as szegedi per így is kiemelekedett, akkor 13 nőt küldtek máglyára egyszerre.
Kolozsvár, 1584. A város ügyészeitől boszorkánysággal vádolt Szabó Kató ügyében először a vádhatóság tanúinak kihallgatása, azután a Szabó Kató védelme részére kihallgatott tanúk. Ezek után ítélet, mely a terhelő körülmények részletes elősorolása után elégetést határoz. (részletek a legrégebbi magyar nyelvű tanúkihallgatásokból és ítéletből)
"Szőcs Krestel vallja: Filemmel hallottam Szabó Kató szájából, hogy így fenyegette meg Fazekas Boldizsárnét: te kis peresztely, (sic!) én miattam, meglátod azt, meg kell veszned."
"Sofia Szőcs Jakabné vallja: Szolgáló leány valék, Hersel Mártonnál szolgáltam. Láttam ez Szabó Katótól, hogy az szobaajtó előtt való küszöb követ felverte és sóval, hamuval hinté meg az helyet és Hersel Mártonnéval háromszor léptette által."
"Sófia Varga Simonné vallja: Ez elmult hétbe jöve hozzánk, hogy a legényt megkenje és csak eczetet hoza. Kérdém miért nem hozna írat, azt mondá: nem merek hozni az félét, mert azt mondják, hogy boszorkány vagyok."
"Azért holott keresztyén emberekhez efféle bűbájosság nem illendő, sőt az Úr Isten ez féle emberekre, kik ilyen életben élnének, büntetést és tilalmat vetett: tetszik a törvénynek, hogy elsőbben megkínoztassék ez Szabó Kató és annak utánna halált szenvedjen."
Kolozsmegye, 1593. Feljegyzés Kolozsvár város számadáskönyvében egy boszorkány elégetésének költségeiről
"Egy asszonyt égetének meg, kit az vármegye ispáni fogattak itt meg és az vármegye ispáni többet nem adtanak 3. forintnál. Nem érték meg vele az költséget, Adatott bíró uram az poroszlóknak forint. 2."
Debreczen, 1626. Ormos Erzsébet boszorkánypere és itélet elégetésre; mivel azonban terhes volt, javulást fogadó reversális mellett kegyelmet nyert
"Tátos Erzsének sententiájának (mely az tüzre itélte) executiója igy halada el, hogy nehézkesnek találtatott lenni. Köti penig arra magát, hogy soha az féle Tátos ördöngösségben nem él, nem csalárdkodik olyan hazugsággal, hogy ő Tátos és az sárkányok neki közössi (mert ugyanis az maga nyelve vallására kellett volna meghalni)..."
Marosszék, 1646. Egy itélet : lófarkon való meghurczoltatás és négygyé vágatás
"Deliberatum: Mivel constal az gonosz fogoly asszonynak az ő gonosz cselekedeti, mert az actor világosan doceálta őt bizonyságokkal, hogy ez az asszony részes Péter Mihályné Zankó János leánya halálában; annak felette mind paráznaságáról, mind lopásárul, mind bűbájosságáról sokat doceál: tetszett az törvénynek, az fogoly asszony vonassék torturára, hogy vallja ki complextársait, annak utánna lófarkra köttessék s az piaczot kerüljék meg vele s azután vágassák négygyé, tétessék négy karóba."
Forrás: www.velvet.hu
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése