A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sors. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sors. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 29., szerda

Útmutatóim, verseim



Útmutatók az életről, a szerelemről, a csodáról és még sok másról...Tőlem-Nektek



Ha valaki nem tudja mit vagy kit akar ...akkor... küldjük el...

ha valaki szenvedést okozott ...még ha nehéz is... felejtsük el...

ha valaki csak szavakkal hiteget ...játszadozik... kerüljük el...

ha valaki tettekkel bizonyít ...azon már gondolkodjunk el...

ha valaki kezét nyújtja felénk ...és őszinte...fogadjuk el...

és ha valaki a szívét s lelkét adja nekünk...és boldogság vele minden perc...igen 

Őt úgy ahogy van szeretni kell.  

/Tóth Anita /



A SORS feléd nyújthat egy segítő kezet és ez általában be is következik, de a Te döntésed, hogy észreveszed és elfogadod vagy elutasítod. Első lépésként ki kell bontanod a "masnit" ahhoz, hogy kiderüljön mit kaptál ajándékba. Ezután lépésről-lépésre haladj, ne kapkodj, ne siess, add meg a módját! Ki kell venned a részed Neked is a munkából, mert különben nem lenne olyan értékes számodra. Nem teheti meg más helyetted, ez egyedül a Te feladatod! Hallgass a belső hangra és ha azt súgja fogadd el, ne tétovázz, láss hozzá! "

/Tóth Anita /


Amikor úgy érzed nincs tovább, amikor azt gondolod ennél rosszabb már nem jöhet...egyedül csak arra vágysz, hogy átaludhasd ezt az időszakot...akkor kerülsz leginkább közel önmagadhoz, felismered az erőt ami benned van, rájössz, hogy nem adhatod fel, nem eshetsz össze, egy darabig sajnálhatod önmagad, sírhatsz könnyekkel vagy könnyek nélkül... de reggel felébredsz, belenézel a tükörbe, kiigazítod a sötét karikákat a szemed alatt és arra gondolsz, ki kell lépni az ajtón, nem zárkózhatsz a négy fal közé, az élet megy tovább. A közhely jut eszedbe..."az idő minden sebet begyógyít"...amiben valahogy nem hiszel, túl friss, túl mély még a fájdalom és úgy érzed ez most nem fog szűnni idő ide vagy oda...elengedni, elengedni, könnyű ezt mondani, de amikor benne vagy jó lenne ha tudnád hogyan kell nekikezdeni...Jó lenne ha lenne egy lista, egy útmutató, vagy valaki aki megmondaná mit lehet tenni, hogy könnyebb legyen... egy "isteni sugallat", de ebben nem segíthet senki, ez a Te feladatod, neked kell megküzdened önmagaddal, ez a Te "házi feladatod" nem írhatja meg helyetted más. Lehet, hogy nem tudod merre indulj, csak teszed, amit kell, de szinte ott sem vagy, igyekszel túljutni egy-egy napon és nem tudod, kibírod-e, de nem adod fel... Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, új élmények érnek, valahogy egy kicsit már másképp látod, ami történt...átértékeled, levonod a tanulság leckét, észreveszed az apró "csodákat" és rájössz, hogy hozhat számodra ajándékokat a holnap...ami iszonyatosan fájt, már egy kis "fiókba" került a lelkedbe...néha még kinyitod, de már más érzésekkel... Egy szép reggelen majd arra ébredsz, hogy süt a nap, hallod a madarak hangját, érzed a virágok illatát, szívből és őszintén mosolyogsz...ez az a pillanat, amikor úgy érzed, a nehezén már túl vagy és elmondanád mindenkinek "Igen, újra élek!".

/Tóth Anita /



Fogd a vándorbotod és a saját utadat járd, Neked kell megtapasztalni hogyan kerülhetőek ki az előtted álló csapdák, Neked kell észrevenned a bogáncsot a kövek között, Neked kell tovább lépkedned akkor is ha elestél és nagyon fáj... Neked kell hallanod a madarak énekét, Neked kell érezned az arcodon az esőcseppeket, Neked kell látnod a cseresznyefa virágzást, ...nem foghatja valaki mindig a kezed, hogy vigyázzon rád és védelmező burokkal vegyen körül...Mindenki más és más ösvényen jut el a napfényes tisztásig, még akkor is, ha ugyanabban az erdőben bolyongunk és néha találkozunk egy-egy kereszteződésnél…Megoszthatod a tapasztalatod, véleményt cserélhettek, de nem veheted fel valaki más cipőjét ha a tied kicsit megkopott...Hallgass a belső hangra, őrizd meg a hited és meglátod eljön az a perc, amikor választ kapsz a miértekre, amikor úgy érzed majd, hogy megérkeztél és végül biztos lehetsz benne, hogy az apró mozaikdarabkák a helyükre kerülnek és már nem lesz kérdés számodra mi miért történt...Egyet ne felejts el, ne kérdőjelezd meg, hogy megérdemled-e a "csodát"..., hisz nem kaptad volna, ha "ott fent" nem tartanának erre érdemesnek.

/Tóth Anita /


Ha elindultál az utadon, ne add fel az első függőhídnál és ne fordulj vissza csak azért, mert úgy érzed nehéz átjutni a túlpartra. Előtted már átsétáltak rajta páran, de mindenkinek máshol kezdett a szakadékba nézve remegni a térde. Ha hiszel önmagadban legyőzöd a belső démonjaidat! Képes vagy rá!

/Tóth Anita /


Az élet útja csodálatos, reményekkel teli kaland. Nem könnyű, néha göröngyös, de ennek is oka van, meg kell ismernünk és fel kell fedeznünk az erdő sötétjét ahhoz, hogy örömmel és győzelem boldogságával fogadjuk majd a fák sűrű lombjai mögött felbukkanó fényt.

/Tóth Anita /




A reggelekben mindig benne rejlik a lehetőség, hogy megváltoztassam az életem és pozitív reményekkel induljak el azon az úton, amin álmomban már végigsétáltam.

/Tóth Anita /


Ha van hited és tudod hogyan kell úgy kérni, hogy valóban megkapd amire vágysz, de közben megtanulsz adni is, gazdagabb leszel bárkinél, hisz ez kulcs mindenhez, a szeretethez, az egészséghez, a sikerhez... elérhetőbb lesz az elérhetetlen, mint gondolnád, csak közben arra figyelj, hogy ne add fel félúton. Felejtsd el a kétkedést, mélyen a szívedből szóljon az Univerzum felé felküldött üzenet és ami a legfontosabb...ne felejtsd el, hogy honnan indultál, ki voltál...az utad során ne veszítsd el segítő angyalodat...becsüld meg és tudd értékelni a "csodát"...mert amit ajándékba kaptál, nagyon könnyen vissza is vehetik és visszairányítanak a céltól a kezdetekhez egészen a startvonalig.

/Tóth Anita /


Az élet útja számtalan csodát rejt, senki sem áltat azzal, hogy ha reggel felkelsz és elindulsz nem érnek majd csalódások, nem esel majd el és nem horzsolod le a térded, de hidd el, annál értékesebb egy-egy ajándék, minél jobban vágysz rá és teszel is érte, hogy a tied legyen. Amit könnyen megkapsz és szinte a kezedet sem kell érte kinyújtanod, nem lesz olyan értékes számodra. Győzd le a belső kétségeket és tanulj, tapasztalj, ne csukd be a szemed, ne felejtsd el út közben értékelni természet szépségeit, vedd észre magad körül az apró kincseket is, ne felejts el mosolyogni...talán a kétkedők furán néznek rád, ne törődj velük...lényeg, hogy Te tudod merre tartasz és a hited előrevisz...erőssé tesz és napról-napra érezni fogod már csak pár lépés a cél.

/Tóth Anita /


Őrizd meg a gyermekkor szellemét, ne oltsd el a benned élő lángot! Alkotni és varázsolni csak úgy tudsz, ha a szívedben lakozó gyermeknek is teret adsz, hisz övé a képzelet birodalma. Mindegy, mennyi idős vagy, nem számít...megőrizheted a fiatalságod. Vállald fel önmagad és ne hagyd, hogy a "felnőttek" komor világa bekebelezzen és a maga képére változtasson, míg végül elfelejted, hogy ki voltál az utad elején." 

/Tóth Anita /



Az őszinte és szívből jövő mosolynak, egy-egy kedves szónak, gesztusnak, mágikus ereje van, ami képes arra, hogy megváltoztassa az életedet, szebbé tegye a napjaidat még a nehézségek idején is. Barátságok születhetnek, szerelmek szövődhetnek, pozitív élmények érhetnek, ha nem sajnálod a mosolyod másoktól. Nem kerül semmibe, de mégis többet ér néha mindennél. A nevetés és a jókedv különös és varázslatos hatással bír, falak dőlnek le előtted, bezártnak hitt kapukat nyithatsz ki, hisz a kulcs a kezedben van...de a választás lehetősége is.

/Tóth Anita /


Az élet olyan, mint egy folytatásos könyvsorozat, amibe benne van a kaland, a dráma, a szerelem, a helyzetkomikum, a remény, a küzdelem, a tanulság...azzal a különbséggel, hogy ez a saját történeted. Itt most a főszereplő a "hős" vagy a "hősnő" Te vagy és egyben a sorok írója is...rajtad múlik, hogy miként alakul a cselekmény és mi lesz a címe a következő regényednek. Az utunk végén majd leporolunk egy-egy számunkra kedves olvasmányt, kinyitjuk és visszaidézve az emlékeket belelapozunk abba a fejezetbe, ami a szívünk számára legkedvesebb volt."

/Tóth Anita /


Utad során számtalan kaput nyitnak ki előtted, de egyedül a Te döntésed, hogy elsétálsz mellette vagy belépsz a kertbe, ahol nem csak szépséges rózsák várnak, hanem bogáncsok is...és csak rajtad múlik, hogy körbenézel és kisétálsz a könnyebbik utat választva vagy időt és energiát nem sajnálva elkezded a gyomlálást, mert úgy érzed, hogy most jött el az a pillanat...amiért érdemes küzdeni.

/Tóth Anita /


Minden nap csodákat rejt, minden reggeledben ott bujkál a lehetőség. Egyedül rajtad múlik, hogy észreveszed vagy elsétálsz mellette szemlesütve és legyintve. Sohasem tudhatod biztosan melyik lépésed lesz az, ami megváltoztatja az életed. Félsz a kudarctól és hajlamos vagy nem hinni a csodában...ami létezik még akkor is ha számodra valószerűtlen, mert úgy érzed ami mással megtörténhet veled biztos nem...de te is lehetsz "kiválasztott". Meglátod, melléd szegődik az utadon, ha a barátja vagy és nem az ellensége. Hidd el, a "lehetetlen" lehet, hogy egy karnyújtásnyira van, de ha már masnival átkötve küldték, ne kételkedj abban, hogy az ajándék, amit kaptál...a tied...fogadd el és óvd a kincsed.

/Tóth Anita /






Dönteni sosem egyszerű, de ha már elkötelezted magad valami mellett, akkor azon az úton kell végig menned, azokon a "sárga téglákon" kell meglátnod a csodákat és nem nézhetsz menet közben mindig hátra, mert akkor előbb-utóbb orra buksz. Bízz magadban és lépkedj előre bátran, ne torpanj meg és ne hallgass a kétkedőkre, akik azon igyekeznek, hogy eltérítsenek és összezavarjanak!

/Tóth Anita /


Az életed szinte folyamatos száguldás, versenyfutás, a külvilág diktálja az ütemet, de mindig legyen időd arra, hogy megpihenj. Nem lehet állandóan maximális sebességgel haladni az úton, néha egy-egy kanyarnál le kell lassítani és van, amikor be kell húzni a féket, mert a szakadékban landolhatunk. Engedj teret a gondolataidnak, az érzéseidnek, add át magad a pillanat örömének. Töltődj fel energiával és ne sajnáld az időt önmagadtól és azoktól akiket szeretsz, akik fontosak Neked, ne hagyd, hogy késő legyen...fontos a jövő, de a jelenben élj és ne a holnapokban!

/Tóth Anita /


A sok buktató, amit életed során tanulandó leckeként kapsz, felkészít valamire, több leszel általa, amiből a megszerzett tapasztalatot útitársként magaddal viheted. Lehet, hogy akkor abban a percben úgy érzed nincs tovább...de ha megmarad a hited, nem adod fel, nem esel össze és kiállod a próbát, a viharfelhők mögött egy szép reggelen a távolban meglátod majd a szivárványt. Ott, abban a pillanatban minden, ami a múltban történt értelmet nyer és rájössz, hogy ezt a csodát a SORSTÓL jutalmul kaptad, mert sikeresen átmentél a vizsgán.

/Tóth Anita /



Volt már olyan pillanat az életedben, amikor azt kívántad bárcsak így maradhatnál örökre? Valahol ÉG és FÖLD között, talán a felhők fölött, abban a megmagyarázhatatlan euforikus állapotban...Amikor azt suttogtad magadban, ilyen nincs…ilyen nincs és mégis van...Bármerre is visz az utunk, a sok kereszteződés és tanulság lecke közt mindig ott rejtőzik ez a mágikus pillanat, ami ránk talál...amiért érdemes minden reggel felkelni, mosolyogni és soha fel nem adni!

/Tóth Anita /




Ha egy képet nézel, ahol még Ő is veled volt...nem kell, hogy visszamosolyogjon rád...te akkor is látod őt...mert benned él...és újraéled azt a varázslatos pillanatot, amit sohasem felejtesz el...a szívedben marad örökre...

/Tóth Anita /



Olyan vagy nekem, mint egy értékes gyöngy a kagylóban, amit a tenger mélyéről halásztam ki véletlen. Nagyon örülök, hogy az én hálómba keveredtél és a legértékesebb kincsem lettél. Talán sokszor nem látszik, de több vagy nekem bárminél és egyetlen mosolyod minden értékes tárgynál többet ér."

/Tóth Anita /



Ahhoz, hogy vörös rózsát kapj nem alkalom kell, hanem szerelem! ♥

/Tóth Anita /



Amikor még nem tudod, nem is sejted mi fog veled történni, csak valami azt súgja, hogy IGEN ez a Te utad...Amikor megkérdezik tőled, honnan meríted az erőt és mi az ami előre visz, nem sőt egyáltalán nem biztos, hogy ott és akkor tudsz erre felelni, mert ezt nem lehet szavakba foglalni...ezt érezni kell..mélyen... legbelül. Valójában csak akkor tudod elmondani, leírni... amikor már megélted, elérted amire vágytál, de lehet, hogy még akkor sem...és azt gondolod "Csípjen meg valaki!", mert olyan álomszerű, hogy amikor a megtörténik, az első pillanatban szinte magad sem tudod mihez is kezdj a "csodával". Ha a belső hangra figyelsz hallod ahogy megszólít, beszél hozzád, ebben a különös euforikus állapotban...először suttog és végül egyre hangosabb lesz …" Igen, elérted amire vágytál! Fogd, hisz nem kölcsönbe kaptad, most már a Tied, értékeld, becsüld és vigyázz rá! 

/Tóth Anita /



Amikor úgy érzed, hogy talán sosem jön el a tavasz...amikor arra gondolsz, hogy hiába borulnak majd virágba a fák, a szívedben mégis ott marad a fagyos tél...és már-már kezded feladni a hited..., mert úgy érzed megtettél mindent... miközben reménykedve vártál valami csodára... égi jelre bármire, ami kimozdít az állóvízből miközben valami legbelül mégis azt súgja, hogy tarts ki és ne add fel...akkor figyelj a legjobban és nyisd ki a szemed, mert onnan ahonnan nem is várnád rád mosolyog a remény fénysugara és valóra váltják az álmod...amit TE teremtettél meg a borús, esős, havas keserédes szomorkás reggelek és éjjelek napjain...mert a lelked mélyén tudtad... megérdemled a boldogságot!

/Tóth Anita /






Amikor már régóta vágysz valamire és ennek ellenére valahogy mégsem úgy történnek az események ahogy szeretnéd... akkor gyújts egy gyertyát, zárd ki a külvilág zaját és hívd segítő angyalaidat. Ha elcsendesedsz, meghallod a hangjukat. Választ adnak a kérdésedre és megmutatják az utat. Valószínű, hogy a háttérben jelenleg azon dolgoznak, hogy összeálljon a kirakós, ők már látják azt a pillanatot amikor minden kis darab a helyére kerül és ami neked ránézésre még csak rendezetlen zűrzavar nekik az isteni rend fontos része. Számukra a boldogságod a fontos és ha együttműködsz velük, akkor hamarabb megvalósítják amire vágytál, de az is lehet, hogy esetleg nagyobb csodában lesz részed, mint amit álmodban már magad előtt láttál. 

/Tóth Anita /



Ahhoz, hogy eljuss álmaid szigetére, hinned kell abban, hogy létezik...először lehet, hogy a távolból csak a körvonalait látod és nem biztos, hogy mindezt más is észreveszi rajtad kívül, talán azt gondolják majd magukban...azzal a jól ismert különös furcsa mosollyal az arcukon, hogy mindez csak a képzeleted szüleménye, nevetséges, szóra sem érdemes illúzió. A lényeg az, hogy nem számít mit mondanak vagy inkább nem mondanak, az ellenszélből is lehet hasznos hátszél csak célozd be pontosan a legközelebbi koordinátát...ne törődj velük, húzd fel a vitorlákat te vagy a kormányos és ha biztos vagy abban, hogy helyes az irány és nem adod fel...eljön az a nap amikor nem csak a parton horgonyzod majd le a csónakod...hanem házat építesz a szigeteden és majd meghívod mindazokat vendégségbe, akik kétségbe vonták, hogy képes vagy valósággá varázsolni a számukra oly hihetetlennek tűnő csodát. 

/Tóth Anita /



Ajándékot adni Valakinek, valami olyat, amiről tudod, hogy örülne neki, amit őszinte mosollyal fogad és féltve őriz majd, aminek nem az értéke számít, hanem az, hogy biztos vagy benne, Neki tetszik majd és nem csak sietve leemeled az üzletben a polcról a neked tetsző első tárgyat...igen ez az egyik legnehezebb és a legkönnyebb " feladat" ...mert ajándékozni csak az tud igazán, aki szívből ad, aki figyel a másikra, fél mondatokból kitalálja mi az ami később nem félretolva porosodna a szoba sarkában...ami lehet bármi, az sem biztos, hogy egy tárgy...valami ami Neki a legfontosabb...az, hogy amit adsz, ne számodra legyen különleges, hanem Neki legyen kincs, mert az ő álmát váltod valóra, amiben kicsit benne vagy te is...igen, ezek az igazi lélekajándékok.

/Tóth Anita /


Felejts el minden okot, félelmet amiért úgy érzed nem sikerülhet és kezdj el hinni valamiben... abban, ami számodra a legfontosabb... amiért bármi is történjen érdemes, hogy megvalósítsd! Képes vagy rá!

/Tóth Anita /



Köszönöm


Köszönöm, hogy szeretsz és vigyázol rám,

köszönöm, hogy mellettem vagy minden éjszakán,

köszönöm, hogy átölelsz, ha félek,

köszönöm, hogy Veled ilyen szép az élet.

Köszönöm, hogy szemedben látom a fényes csillagot,

köszönöm, hogy minden pillanatban nekem ragyog,

köszönöm, hogy rám nézel és tudod mit gondolok,

köszönöm, hogy a SORS ajándékként nekem adott.

/Tóth Anita /


Neked


Szemedbe nézek és látom magam,

Karodba bújok és eláll a szavam,

Érintésed feltüzeli testem,

Hangod megérinti lelkem.

Mosolyodban elveszek, 

A világ végére is követlek.

A nap minden percében látlak,

Melletted elkerül a bánat.

A szerelmed kincs nekem,

Szemed kékje az életem,

Szívem a Tied örökre,

Én ennél nem vágyom többre.

/Tóth Anita /



Barátnőmnek, Csillámnak...aki már odafentről néz le ránk <3 :( 


Emlékül


Lelked most angyalok közt jár,

Nem nevetsz rám, nem mosolyogsz többé már,

Azt mondtad nem számít a távolság,

Nem fontos barátságban az országhatár,

A szívedben élek és a napjaidban járok,

Azt mondtad ezért vannak a jó barátok.

Szeretetet adtál nem kértél cserébe semmit,

Egy őszinte mosolyt pusztán csak ennyit.

Kínzón mar belül a jeges fájdalom,

Mond miért hagytál el bennünket egy hajnalon?

Választ hiába várok, a mennyország hangtalan,

Boldog mosolyod most már a fellegekben van...

/Tóth Anita /




Egy kedves olvasónak...aki szeretné még megélni az ünnepeket...<3 :(


Tinának...


Érzed, erőd elhagy, de erősebb vagy, mint bárki más,

A lelked tiszta fényű csillagként ragyogja be az út porát.

Tudom, hogy lesz még holnap, ami mosolyt csal szemedbe,

Angyalként vigyázol féltőn, minden szerettedre.

Falevelek hullnak, lassan fehérbe öltözik a táj,

Karácsony éji dala zengi be a kis szobát.

Látnod kell ahogy kigyúlnak a fán a fények,

Gyertyaláng lobog és az asztalon ünnepi étek.

Hallanod kell még, ahogy felcsendül az ének,

Miközben száz csengő csilingeli, mi mindannyian szeretünk Téged. ♥

/Tóth Anita /



Születésnapodra


Drága Anyácskám, világra hoztál,

szerettél, becéztél és óvtál, 

Lánykád mosolya ma neked ragyog,

igaz tőled nagyon távol vagyok.

Nevess és legyél nagyon vidám,

de minimum még a 100. szülinapig ám,

ígérd meg, hogy mindig fogod a kezem,

biztató szavad elkísér és itt leszel velem.

Lelkednek, ha kell vigaszt nyújtok, 

arcodra könnyek helyett mosolyt csalok, 

Kívánom, hogy legyél nagyon boldog ezen a napon,

és tudd, hogy a te "kislányod" szeret nagyon!  

/Tóth Anita /


2020. április 28., kedd

Ikerlángok-Ikerlelkek találkozása




Benned él párod sajgó negatívja, várod, hogy a varázsszót kimondja: Én vagyok Te – mellyel örök sebedet begyógyítja. Az ikerlángok szerelmének beteljesedése: a legtökéletesebb összekapcsolódást tudják megvalósítani egymással, mert az ő lelkük nemcsak egymáshoz simul, hanem egymásba is tud olvadni. Szepes Mária szavait idéztem.

Ikerlángok, ikerlelkek közt a találkozás csak akkor jöhet létre, ha mindkét lélek felkészült már erre. Azt mondják, felismerik egymást és ezt én is így gondolom.
Honnan tudod, hogy vele hozott össze a VÉGZET, vagy a SORS kereke?
Volt már olyan, hogy megláttál valakit és úgy érezted ezer éve ismered és amikor beszélgetni kezdtél vele nem azt gondoltad, hogy egy vadidegennek kellene mondani valamit, amitől befeszülsz, hanem önmagadat tudod adni, korlátok nélkül? Mintha egy réges-régi barát lenne, vagy valaki, akivel mintha párkapcsolatban lennél már, aki előtt az lehetsz, aki valójában vagy.  Nem a tested, a lelked vetkőzik előtte meztelenre és magad sem érted, ez hogyan történhetett meg veled. Felszabadultan, önmagadat tudod adni a társaságában.  

Olyan ez, mint valami csoda, pedig nem az. Örömöt érzel, felszabadulsz és mintha megszűnne minden körülöttetek, kizárva a külvilág zaját. A kívülálló annyit lát mindebből, hogy olyanok vagytok, mint egy összeszokott pár, pedig még csak most találkoztatok.Úgy érzed megérkeztél, vele otthon vagy, mint aki hazatalál. Igen, Ő a Te Ikerlelked, megtaláltátok egymást. Lehet, hogy ez számodra furcsa, vagy mindkettőtök számára az. Alig tudod elhinni, hogy ilyen létezik. Valaki, akivel úgy tudsz beszélgetni, mintha önmagaddal beszélgetnél, mintha tükörbe néznél. Igen, olyan, mint egy tükör, amiben magadat látod, csak egy másik testben.

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai Sándor)


Amikor rátalálsz boldogságot érzel és azt kívánod, álljon meg az idő. Előfordulhat, hogy túl korán találkoztok, egészen fiatalon, vagy rossz helyen és rossz időben, hogy minden körülmény ellenetek szól, de olyan szikrák pattognak köztetek, olyan erős ez a vonzás, ami rajtatok kívül álló erő.
Tiltakozhatsz ellene, megvonhatod magadtól, de konkrét fizikai fájdalommal jár, testi tüneteket is produkálhat, mert valamikor egy „energiagömb” voltatok, akiket szétválasztottak és ebben az életben újra egymásra találtatok. Ha egymás szemébe néztek, szavak nélkül tudtok beszélgetni. 


Kémia, igen, ezt szokták mondani a szerelem mozgatórugójára, na de ez nem egy átlagos kémia ebben az esetben, mert te is azt érzed, ez nem olyan, mint az eddigiek, ez valami egészen más…megmagyarázhatatlanul más.
Nincs szükség semmire, mert érted ŐT, tudod mire vágyik, mire gondol. Kicsit félelmetes is ez az érzés és nem találkozol vele addig, amíg nem vagy kész rá. Amikor találkozol az Ikerlángoddal nem tudsz magyarázatot adni arra, hogy mi történik. Távolról is érzed őt, az örömét, a bánatát, anélkül, hogy azt mondaná.

A két lélek EGY volt, emiatt újra az egységet keresik. Ez annyira intenzív, eouforikus, hogy folyamatosan egymás gondolatában vannak, amit nem tudnak irányítani. Előfordulhat, hogy ez annyira megijeszti a másikat, hogy a nagy és mindent elsöprő találkozás után, visszatáncol, mert azt érzi, hogy képtelen józanul gondolkodni. Vagy épp mindketten ezt gondolják.

Mindketten olyan jeleket kaptok, hogy azt kezditek érezni, oka van annak, hogy találkoztatok, annak ellenére, hogy a körülmények ellenetek szólnak.
Egymás tükörképei vagytok, de a hasonlóságok mellett a hibáitok is megmutatkoznak. Tanulhattok egymástól, fejlődhettek, ami gyorsabban bekövetkezik, mint más esetekben, az előző kapcsolataitokban. Beindul az automatikus önfejlesztő mechanizmus. 

Sokszor nehézségek is adódhatnak, amíg megtörténik az összeolvadás. Tudnod kell, ti ketten egymásnak vagytok teremtve és eljön az idő, amikor valóra válik a beteljesedés.

Van, akiknél minden simán megy, a találkozást követően egymáséi lesznek, szinte meseszerűen, de sokaknak várni kell egymásra, a távolság, vagy más tényezők miatt.

Tudnod kell, hogy nincsenek véletlenek, ha két lelket egymásnak rendeltek, előbb vagy utóbb megtalálják a másikat, mert ahogy Paulo Coelho mondja, a legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.
Olyan kapocs van köztetek, amiben működik a telepátia, ahol nincs szükség fizikai együttlétre ahhoz, hogy érezd a másikat, amolyan „lélekszeretkezés” ez. Az intimitás legmagasabb foka, tantrikusnak is nevezik sokan, mert valami nem evilági érzés, ami képes felülírni mindent, mert ez bizony meg van írva a csillagokban. 




Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod.

A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is. (Müller Péter)

Lehet ebben hinni, vagy nem hinni, ha egyszer szembejön veled valaki, aki ezeket az érzéseket idézi elő belőled, az olyan különös és megmagyarázhatatlan pillanat, ami kevés alkalommal adatik meg egy emberöltőben és azt mondod magadban, hogy ilyen nincs, ilyen nincs és mégis van.

2013. szeptember 17., kedd

Müller Péter: Álruhás angyalok







Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok már nem tudnak felülről segíteni.

Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák.

Ilyesmi máskor is előfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyű ezt a különbséget észrevenni, mert a picik négy - öt éves korukig mindig is hordoztak magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami másról van szó. Egy magasabb szellemiség jelenlétéről. Nem tudom, így van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el később angyal természetüket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkoztak szegények.

Nem tudom. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod, vagy az idegen, akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal. Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, Ő elpirul. Nem engedi hazudni a származása. Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. ,,Nem idevalók" Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe van írva. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül fel tudsz ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége, nem is a csodatévő hatalma. Ilyesmikkel, bár ritka tulajdonságok, egy kezdő angyal, sőt, néha egy ember is rendelkezhet. Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor ráragyog a nap, amikor repülőgépe a sötét viharfelhők fölé emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés. Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik.

Az angyal mindezeken túl van. Túl van a hittanórákon, a filozófiákon; most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint játék. Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízből, nem azért mert éhes, hanem ,,csak úgy". Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával. Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. Csak itt, ebben a végső tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, őrületnek mélységes oka van a teremtésben. Ez égetett ki belőlünk mindent, ami nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság. A mennyország ,,zenés - táncos" hely. Ahogy az egész kozmosz is az. Mindig mindenhol zene szól. Sőt, zenéből van szőve az egész Mindenség; rezgésből, hullámból, erők és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk. Nem volt fülünk hozzá. Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek. Az ember is ezt teszi amikor vidám. Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit szeret. A jókedv dalol benne. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennük. Nem is gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az, hogy fenemód jó lenni! - hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli játékból állt elő. Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen ,,jó lenni" állapota. Átsuhant már benned ez az élmény? Ez a ,,de jó lenni"? Biztos vagyok benne. Ebből értheted meg milyen egy angyalnak. 



(Müller Péter: Boldog lelkek tánca)

2012. március 18., vasárnap

SORS-VÉGZET, vagy mindkettő, avagy a szingliségtől a beteljesült szerelemig




Párkapcsolatok...bonyolultak és szövevényesek. Ezt mindannyian tudjuk, de hogy találhatunk rá az IGAZIRA? Ő talál ránk, vagy éppen mi rá, vagy ez valahol meg van írva és keresnünk sem kell, mert úgyis összehoz a SORS a VÉGZET, ha egymásnak vagyunk rendelve? Van kiút a magányból, ezt tudva tudom és pont akkor találja meg a szívünket a szerelem, amikor nem is várjuk, amikor jól érezzük magunkat egyedül és nem ragaszkodunk   görcsösen ahhoz, hogy szerethessünk valakit.

Nem találod a IGAZIT?

Úgy érzed, mindig rosszul választasz? Én is jártam hasonló cipőben, átéltem a "poklot" a "nem kellek érzést", ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy később értékelni tudja a "kincset". Végig kell járni az utat, az élet már csak ilyen, mert másképp nem tudnánk milyen hihetetlen nagy ajándék, amit küldenek nekünk.     


 Hiszem, hogy aki végigmegy az úton, végül megleli a boldogságot. Egy ideig egyedül voltam, éltem a "szingli" életemet, barátnők, bulik, gondtalanság és csak magamért voltam felelős, nem tartoztam senkinek elszámolással, kizárólag magamnak. Köszönöm a barátaimnak, hogy mellettem voltak, a nehéz napokon is, mert nélkülük nem tudom mihez kezdtem volna és köszönöm, hogy hittek bennem és biztattak. Ez az időszak felkészített arra, hogy nyitott legyek egy őszinte kapcsolatra, miközben megtanultam egyedül élni önállóan és függetlenül, ami megerősített.



Ezt is meg kellett élnem, a folytonos nyüzsgésben nem vettem észre a magányt, nem volt időm gondolkodni, ami egyfajta védekezés volt. Sokan mondják, hogy jó az ilyen életforma, de legbelül, ha szívükre teszik a kezüket tudják, hogy ez valahol önámítás, hisz még a legfüggetlenebb ember is társra vágyik egy idő után. Társra és nem társas magányra egy kapcsolatban...mert ilyen is van, sajnos egyre több. A külvilág azt látja, hogy a párjukkal élnek látszólag jól és közben mégis olyanok egymás számára az otthon falai közt, mint az idegenek, lakótársak. Ennél a "szingliség" is ezerszer jobb, mert abban ott van a lehetőség, hogy a BOLDOGSÁG megtalál. Elmondhatom, hogy végigjártam az összes ösvényt, ami a beteljesült SZERELEMHEZ vezetett. 
Lassan egy éve annak, hogy megtaláltam, mert erre vágytam, felküldtem a gondolatot az UNIVERZUMBA vagy nevezzük bárminek, amikor úgy éreztem felkészültem egy kapcsolatra. 

Leírtam mire és kire vágyok és ha hiszitek ha nem, akik ismernek tudják, hogy  a nagy "Ő" pár hét múlva rám talált. Nem kerestem, nem kutattam, csak amikor belépett az életembe esélyt adtam neki és magamnak. Nem bántam meg, életem legjobb döntése volt. Persze voltak "huhogók" nem kevesen, akik nem hittek bennünk, de becsuktam a fülem és nem engedtem be a negatív gondolatokat és a kétségeket.  Aki az első pillanattól valahogy tudta, hogy ebből több lesz, mint amit valaha álmodtam, aki kétkedés nélkül mellettem állt és akinek sokat köszönhetek, ő az én Anyukám. Féltett, persze, hogy féltett, de úgy érezte, hogy ez most valami nagyon őszinte és nagyon IGAZ. A szívemre hallgattam és a megérzésre, ami azt súgta, ha ezt most nem élem meg és elutasítom az esetleges  nehézségek miatt, akkor egy életen át bánni fogom. Láttam magam előtt a képet, ahogy az unokám kezét fogom és azt mondom neki, hogy "Ne hagyd, hogy évtizedekig azon gyötrődj, mi lett volna ha....".  Sokszor halljuk, hogy "Érted a világ végére is elmennék!"...nos én pont ezt tettem, egy másik országba költöztem a "ködös Albionba".  Egyetlen percig sem bántam, hogy bepakoltam a bőröndjeimbe és nekivágtam a nagy útnak, mert az én nagy "Ő-m" egy személyben a SZERELMEM-BARÁTOM-TÁRSAM-APÁM-FIAM. :) Soha ennyi figyelmet , törődést és szeretetet nem kaptam senkitől, mint Tőle. Ízig-vérig férfi, számomra a "herceg fehér lovon" az én "békakirályfim".

Mindezt azért osztottam meg Veletek, hogy elmondhassam Nektek, nem szabad feladni a reményt! Tudom milyen a "társas magány" és a "szingli szabad élet", zokogtam és kacagtam, szorongtam és féltem, még akkor is ha közben a kártyát néztem. :) Tanácsot adtam a hozzám fordulóknak, bátorítottam a kétségbeesetteket, de én is emberből vagyok és mint mindenki más ugyanúgy én is sírhatok. Amit tudok, hogy nem változtatnám meg a múlt egyetlen pillanatát sem. 

 Mindenki számára ott van valahol az IGAZI, aki eljön akkor is, ha az ember lánya-fia nem kéri. Ha lenéznek ránk és az égiek ajándékként a beteljesült szerelmet küldik, nincs mit tenni el kell fogadnunk.  Az egyik legnehezebb az elfogadás, a kétségek nélküli bizalom a másik irányába, ami nem jön egyik napról a másikra. :)




"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

/Ernest Hemingway/ 















„Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.” 

/A. J. Christian/