Útmutatóim, verseim

Útmutatók az életről, a szerelemről, a csodáról és még sok másról...Tőlem-Nektek



Ha valaki nem tudja mit vagy kit akar ...akkor... küldjük el...

ha valaki szenvedést okozott ...még ha nehéz is... felejtsük el...

ha valaki csak szavakkal hiteget ...játszadozik... kerüljük el...

ha valaki tettekkel bizonyít ...azon már gondolkodjunk el...

ha valaki kezét nyújtja felénk ...és őszinte...fogadjuk el...

és ha valaki a szívét s lelkét adja nekünk...és boldogság vele minden perc...igen 

Őt úgy ahogy van szeretni kell.  

/Tóth Anita /



A SORS feléd nyújthat egy segítő kezet és ez általában be is következik, de a Te döntésed, hogy észreveszed és elfogadod vagy elutasítod. Első lépésként ki kell bontanod a "masnit" ahhoz, hogy kiderüljön mit kaptál ajándékba. Ezután lépésről-lépésre haladj, ne kapkodj, ne siess, add meg a módját! Ki kell venned a részed Neked is a munkából, mert különben nem lenne olyan értékes számodra. Nem teheti meg más helyetted, ez egyedül a Te feladatod! Hallgass a belső hangra és ha azt súgja fogadd el, ne tétovázz, láss hozzá! "

/Tóth Anita /


Amikor úgy érzed nincs tovább, amikor azt gondolod ennél rosszabb már nem jöhet...egyedül csak arra vágysz, hogy átaludhasd ezt az időszakot...akkor kerülsz leginkább közel önmagadhoz, felismered az erőt ami benned van, rájössz, hogy nem adhatod fel, nem eshetsz össze, egy darabig sajnálhatod önmagad, sírhatsz könnyekkel vagy könnyek nélkül... de reggel felébredsz, belenézel a tükörbe, kiigazítod a sötét karikákat a szemed alatt és arra gondolsz, ki kell lépni az ajtón, nem zárkózhatsz a négy fal közé, az élet megy tovább. A közhely jut eszedbe..."az idő minden sebet begyógyít"...amiben valahogy nem hiszel, túl friss, túl mély még a fájdalom és úgy érzed ez most nem fog szűnni idő ide vagy oda...elengedni, elengedni, könnyű ezt mondani, de amikor benne vagy jó lenne ha tudnád hogyan kell nekikezdeni...Jó lenne ha lenne egy lista, egy útmutató, vagy valaki aki megmondaná mit lehet tenni, hogy könnyebb legyen... egy "isteni sugallat", de ebben nem segíthet senki, ez a Te feladatod, neked kell megküzdened önmagaddal, ez a Te "házi feladatod" nem írhatja meg helyetted más. Lehet, hogy nem tudod merre indulj, csak teszed, amit kell, de szinte ott sem vagy, igyekszel túljutni egy-egy napon és nem tudod, kibírod-e, de nem adod fel... Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, új élmények érnek, valahogy egy kicsit már másképp látod, ami történt...átértékeled, levonod a tanulság leckét, észreveszed az apró "csodákat" és rájössz, hogy hozhat számodra ajándékokat a holnap...ami iszonyatosan fájt, már egy kis "fiókba" került a lelkedbe...néha még kinyitod, de már más érzésekkel... Egy szép reggelen majd arra ébredsz, hogy süt a nap, hallod a madarak hangját, érzed a virágok illatát, szívből és őszintén mosolyogsz...ez az a pillanat, amikor úgy érzed, a nehezén már túl vagy és elmondanád mindenkinek "Igen, újra élek!".

/Tóth Anita /



Fogd a vándorbotod és a saját utadat járd, Neked kell megtapasztalni hogyan kerülhetőek ki az előtted álló csapdák, Neked kell észrevenned a bogáncsot a kövek között, Neked kell tovább lépkedned akkor is ha elestél és nagyon fáj... Neked kell hallanod a madarak énekét, Neked kell érezned az arcodon az esőcseppeket, Neked kell látnod a cseresznyefa virágzást, ...nem foghatja valaki mindig a kezed, hogy vigyázzon rád és védelmező burokkal vegyen körül...Mindenki más és más ösvényen jut el a napfényes tisztásig, még akkor is, ha ugyanabban az erdőben bolyongunk és néha találkozunk egy-egy kereszteződésnél…Megoszthatod a tapasztalatod, véleményt cserélhettek, de nem veheted fel valaki más cipőjét ha a tied kicsit megkopott...Hallgass a belső hangra, őrizd meg a hited és meglátod eljön az a perc, amikor választ kapsz a miértekre, amikor úgy érzed majd, hogy megérkeztél és végül biztos lehetsz benne, hogy az apró mozaikdarabkák a helyükre kerülnek és már nem lesz kérdés számodra mi miért történt...Egyet ne felejts el, ne kérdőjelezd meg, hogy megérdemled-e a "csodát"..., hisz nem kaptad volna, ha "ott fent" nem tartanának erre érdemesnek.

/Tóth Anita /


Ha elindultál az utadon, ne add fel az első függőhídnál és ne fordulj vissza csak azért, mert úgy érzed nehéz átjutni a túlpartra. Előtted már átsétáltak rajta páran, de mindenkinek máshol kezdett a szakadékba nézve remegni a térde. Ha hiszel önmagadban legyőzöd a belső démonjaidat! Képes vagy rá!

/Tóth Anita /


Az élet útja csodálatos, reményekkel teli kaland. Nem könnyű, néha göröngyös, de ennek is oka van, meg kell ismernünk és fel kell fedeznünk az erdő sötétjét ahhoz, hogy örömmel és győzelem boldogságával fogadjuk majd a fák sűrű lombjai mögött felbukkanó fényt.

/Tóth Anita /

A reggelekben mindig benne rejlik a lehetőség, hogy megváltoztassam az életem és pozitív reményekkel induljak el azon az úton, amin álmomban már végigsétáltam.

/Tóth Anita /


Ha van hited és tudod hogyan kell úgy kérni, hogy valóban megkapd amire vágysz, de közben megtanulsz adni is, gazdagabb leszel bárkinél, hisz ez kulcs mindenhez, a szeretethez, az egészséghez, a sikerhez... elérhetőbb lesz az elérhetetlen, mint gondolnád, csak közben arra figyelj, hogy ne add fel félúton. Felejtsd el a kétkedést, mélyen a szívedből szóljon az Univerzum felé felküldött üzenet és ami a legfontosabb...ne felejtsd el, hogy honnan indultál, ki voltál...az utad során ne veszítsd el segítő angyalodat...becsüld meg és tudd értékelni a "csodát"...mert amit ajándékba kaptál, nagyon könnyen vissza is vehetik és visszairányítanak a céltól a kezdetekhez egészen a startvonalig.

/Tóth Anita /


Az élet útja számtalan csodát rejt, senki sem áltat azzal, hogy ha reggel felkelsz és elindulsz nem érnek majd csalódások, nem esel majd el és nem horzsolod le a térded, de hidd el, annál értékesebb egy-egy ajándék, minél jobban vágysz rá és teszel is érte, hogy a tied legyen. Amit könnyen megkapsz és szinte a kezedet sem kell érte kinyújtanod, nem lesz olyan értékes számodra. Győzd le a belső kétségeket és tanulj, tapasztalj, ne csukd be a szemed, ne felejtsd el út közben értékelni természet szépségeit, vedd észre magad körül az apró kincseket is, ne felejts el mosolyogni...talán a kétkedők furán néznek rád, ne törődj velük...lényeg, hogy Te tudod merre tartasz és a hited előrevisz...erőssé tesz és napról-napra érezni fogod már csak pár lépés a cél.

/Tóth Anita /


Őrizd meg a gyermekkor szellemét, ne oltsd el a benned élő lángot! Alkotni és varázsolni csak úgy tudsz, ha a szívedben lakozó gyermeknek is teret adsz, hisz övé a képzelet birodalma. Mindegy, mennyi idős vagy, nem számít...megőrizheted a fiatalságod. Vállald fel önmagad és ne hagyd, hogy a "felnőttek" komor világa bekebelezzen és a maga képére változtasson, míg végül elfelejted, hogy ki voltál az utad elején." 

/Tóth Anita /



Az őszinte és szívből jövő mosolynak, egy-egy kedves szónak, gesztusnak, mágikus ereje van, ami képes arra, hogy megváltoztassa az életedet, szebbé tegye a napjaidat még a nehézségek idején is. Barátságok születhetnek, szerelmek szövődhetnek, pozitív élmények érhetnek, ha nem sajnálod a mosolyod másoktól. Nem kerül semmibe, de mégis többet ér néha mindennél. A nevetés és a jókedv különös és varázslatos hatással bír, falak dőlnek le előtted, bezártnak hitt kapukat nyithatsz ki, hisz a kulcs a kezedben van...de a választás lehetősége is.

/Tóth Anita /


Az élet olyan, mint egy folytatásos könyvsorozat, amibe benne van a kaland, a dráma, a szerelem, a helyzetkomikum, a remény, a küzdelem, a tanulság...azzal a különbséggel, hogy ez a saját történeted. Itt most a főszereplő a "hős" vagy a "hősnő" Te vagy és egyben a sorok írója is...rajtad múlik, hogy miként alakul a cselekmény és mi lesz a címe a következő regényednek. Az utunk végén majd leporolunk egy-egy számunkra kedves olvasmányt, kinyitjuk és visszaidézve az emlékeket belelapozunk abba a fejezetbe, ami a szívünk számára legkedvesebb volt."

/Tóth Anita /


Utad során számtalan kaput nyitnak ki előtted, de egyedül a Te döntésed, hogy elsétálsz mellette vagy belépsz a kertbe, ahol nem csak szépséges rózsák várnak, hanem bogáncsok is...és csak rajtad múlik, hogy körbenézel és kisétálsz a könnyebbik utat választva vagy időt és energiát nem sajnálva elkezded a gyomlálást, mert úgy érzed, hogy most jött el az a pillanat...amiért érdemes küzdeni.

/Tóth Anita /


Minden nap csodákat rejt, minden reggeledben ott bujkál a lehetőség. Egyedül rajtad múlik, hogy észreveszed vagy elsétálsz mellette szemlesütve és legyintve. Sohasem tudhatod biztosan melyik lépésed lesz az, ami megváltoztatja az életed. Félsz a kudarctól és hajlamos vagy nem hinni a csodában...ami létezik még akkor is ha számodra valószerűtlen, mert úgy érzed ami mással megtörténhet veled biztos nem...de te is lehetsz "kiválasztott". Meglátod, melléd szegődik az utadon, ha a barátja vagy és nem az ellensége. Hidd el, a "lehetetlen" lehet, hogy egy karnyújtásnyira van, de ha már masnival átkötve küldték, ne kételkedj abban, hogy az ajándék, amit kaptál...a tied...fogadd el és óvd a kincsed.

/Tóth Anita /

Dönteni sosem egyszerű, de ha már elkötelezted magad valami mellett, akkor azon az úton kell végig menned, azokon a "sárga téglákon" kell meglátnod a csodákat és nem nézhetsz menet közben mindig hátra, mert akkor előbb-utóbb orra buksz. Bízz magadban és lépkedj előre bátran, ne torpanj meg és ne hallgass a kétkedőkre, akik azon igyekeznek, hogy eltérítsenek és összezavarjanak!

/Tóth Anita /


Az életed szinte folyamatos száguldás, versenyfutás, a külvilág diktálja az ütemet, de mindig legyen időd arra, hogy megpihenj. Nem lehet állandóan maximális sebességgel haladni az úton, néha egy-egy kanyarnál le kell lassítani és van, amikor be kell húzni a féket, mert a szakadékban landolhatunk. Engedj teret a gondolataidnak, az érzéseidnek, add át magad a pillanat örömének. Töltődj fel energiával és ne sajnáld az időt önmagadtól és azoktól akiket szeretsz, akik fontosak Neked, ne hagyd, hogy késő legyen...fontos a jövő, de a jelenben élj és ne a holnapokban!

/Tóth Anita /


A sok buktató, amit életed során tanulandó leckeként kapsz, felkészít valamire, több leszel általa, amiből a megszerzett tapasztalatot útitársként magaddal viheted. Lehet, hogy akkor abban a percben úgy érzed nincs tovább...de ha megmarad a hited, nem adod fel, nem esel össze és kiállod a próbát, a viharfelhők mögött egy szép reggelen a távolban meglátod majd a szivárványt. Ott, abban a pillanatban minden, ami a múltban történt értelmet nyer és rájössz, hogy ezt a csodát a SORSTÓL jutalmul kaptad, mert sikeresen átmentél a vizsgán.

/Tóth Anita /



Volt már olyan pillanat az életedben, amikor azt kívántad bárcsak így maradhatnál örökre? Valahol ÉG és FÖLD között, talán a felhők fölött, abban a megmagyarázhatatlan euforikus állapotban...Amikor azt suttogtad magadban, ilyen nincs…ilyen nincs és mégis van...Bármerre is visz az utunk, a sok kereszteződés és tanulság lecke közt mindig ott rejtőzik ez a mágikus pillanat, ami ránk talál...amiért érdemes minden reggel felkelni, mosolyogni és soha fel nem adni!

/Tóth Anita /




Ha egy képet nézel, ahol még Ő is veled volt...nem kell, hogy visszamosolyogjon rád...te akkor is látod őt...mert benned él...és újraéled azt a varázslatos pillanatot, amit sohasem felejtesz el...a szívedben marad örökre...

/Tóth Anita /



Olyan vagy nekem, mint egy értékes gyöngy a kagylóban, amit a tenger mélyéről halásztam ki véletlen. Nagyon örülök, hogy az én hálómba keveredtél és a legértékesebb kincsem lettél. Talán sokszor nem látszik, de több vagy nekem bárminél és egyetlen mosolyod minden értékes tárgynál többet ér."

/Tóth Anita /



Ahhoz, hogy vörös rózsát kapj nem alkalom kell, hanem szerelem! ♥

/Tóth Anita /



Amikor még nem tudod, nem is sejted mi fog veled történni, csak valami azt súgja, hogy IGEN ez a Te utad...Amikor megkérdezik tőled, honnan meríted az erőt és mi az ami előre visz, nem sőt egyáltalán nem biztos, hogy ott és akkor tudsz erre felelni, mert ezt nem lehet szavakba foglalni...ezt érezni kell..mélyen... legbelül. Valójában csak akkor tudod elmondani, leírni... amikor már megélted, elérted amire vágytál, de lehet, hogy még akkor sem...és azt gondolod "Csípjen meg valaki!", mert olyan álomszerű, hogy amikor a megtörténik, az első pillanatban szinte magad sem tudod mihez is kezdj a "csodával". Ha a belső hangra figyelsz hallod ahogy megszólít, beszél hozzád, ebben a különös euforikus állapotban...először suttog és végül egyre hangosabb lesz …" Igen, elérted amire vágytál! Fogd, hisz nem kölcsönbe kaptad, most már a Tied, értékeld, becsüld és vigyázz rá! 

/Tóth Anita /



Amikor úgy érzed, hogy talán sosem jön el a tavasz...amikor arra gondolsz, hogy hiába borulnak majd virágba a fák, a szívedben mégis ott marad a fagyos tél...és már-már kezded feladni a hited..., mert úgy érzed megtettél mindent... miközben reménykedve vártál valami csodára... égi jelre bármire, ami kimozdít az állóvízből miközben valami legbelül mégis azt súgja, hogy tarts ki és ne add fel...akkor figyelj a legjobban és nyisd ki a szemed, mert onnan ahonnan nem is várnád rád mosolyog a remény fénysugara és valóra váltják az álmod...amit TE teremtettél meg a borús, esős, havas keserédes szomorkás reggelek és éjjelek napjain...mert a lelked mélyén tudtad... megérdemled a boldogságot!

/Tóth Anita /

Amikor már régóta vágysz valamire és ennek ellenére valahogy mégsem úgy történnek az események ahogy szeretnéd... akkor gyújts egy gyertyát, zárd ki a külvilág zaját és hívd segítő angyalaidat. Ha elcsendesedsz, meghallod a hangjukat. Választ adnak a kérdésedre és megmutatják az utat. Valószínű, hogy a háttérben jelenleg azon dolgoznak, hogy összeálljon a kirakós, ők már látják azt a pillanatot amikor minden kis darab a helyére kerül és ami neked ránézésre még csak rendezetlen zűrzavar nekik az isteni rend fontos része. Számukra a boldogságod a fontos és ha együttműködsz velük, akkor hamarabb megvalósítják amire vágytál, de az is lehet, hogy esetleg nagyobb csodában lesz részed, mint amit álmodban már magad előtt láttál. 

/Tóth Anita /



Ahhoz, hogy eljuss álmaid szigetére, hinned kell abban, hogy létezik...először lehet, hogy a távolból csak a körvonalait látod és nem biztos, hogy mindezt más is észreveszi rajtad kívül, talán azt gondolják majd magukban...azzal a jól ismert különös furcsa mosollyal az arcukon, hogy mindez csak a képzeleted szüleménye, nevetséges, szóra sem érdemes illúzió. A lényeg az, hogy nem számít mit mondanak vagy inkább nem mondanak, az ellenszélből is lehet hasznos hátszél csak célozd be pontosan a legközelebbi koordinátát...ne törődj velük, húzd fel a vitorlákat te vagy a kormányos és ha biztos vagy abban, hogy helyes az irány és nem adod fel...eljön az a nap amikor nem csak a parton horgonyzod majd le a csónakod...hanem házat építesz a szigeteden és majd meghívod mindazokat vendégségbe, akik kétségbe vonták, hogy képes vagy valósággá varázsolni a számukra oly hihetetlennek tűnő csodát. 

/Tóth Anita /



Ajándékot adni Valakinek, valami olyat, amiről tudod, hogy örülne neki, amit őszinte mosollyal fogad és féltve őriz majd, aminek nem az értéke számít, hanem az, hogy biztos vagy benne, Neki tetszik majd és nem csak sietve leemeled az üzletben a polcról a neked tetsző első tárgyat...igen ez az egyik legnehezebb és a legkönnyebb " feladat" ...mert ajándékozni csak az tud igazán, aki szívből ad, aki figyel a másikra, fél mondatokból kitalálja mi az ami később nem félretolva porosodna a szoba sarkában...ami lehet bármi, az sem biztos, hogy egy tárgy...valami ami Neki a legfontosabb...az, hogy amit adsz, ne számodra legyen különleges, hanem Neki legyen kincs, mert az ő álmát váltod valóra, amiben kicsit benne vagy te is...igen, ezek az igazi lélekajándékok.

/Tóth Anita /


Felejts el minden okot, félelmet amiért úgy érzed nem sikerülhet és kezdj el hinni valamiben... abban, ami számodra a legfontosabb... amiért bármi is történjen érdemes, hogy megvalósítsd! Képes vagy rá!

/Tóth Anita /



Köszönöm


Köszönöm, hogy szeretsz és vigyázol rám,

köszönöm, hogy mellettem vagy minden éjszakán,

köszönöm, hogy átölelsz, ha félek,

köszönöm, hogy Veled ilyen szép az élet.

Köszönöm, hogy szemedben látom a fényes csillagot,

köszönöm, hogy minden pillanatban nekem ragyog,

köszönöm, hogy rám nézel és tudod mit gondolok,

köszönöm, hogy a SORS ajándékként nekem adott.

/Tóth Anita /


Neked


Szemedbe nézek és látom magam,

Karodba bújok és eláll a szavam,

Érintésed feltüzeli testem,

Hangod megérinti lelkem.

Mosolyodban elveszek, 

A világ végére is követlek.

A nap minden percében látlak,

Melletted elkerül a bánat.

A szerelmed kincs nekem,

Szemed kékje az életem,

Szívem a Tied örökre,

Én ennél nem vágyom többre.

/Tóth Anita /



Barátnőmnek, Csillámnak...aki már odafentről néz le ránk <3 :( 


Emlékül


Lelked most angyalok közt jár,

Nem nevetsz rám, nem mosolyogsz többé már,

Azt mondtad nem számít a távolság,

Nem fontos barátságban az országhatár,

A szívedben élek és a napjaidban járok,

Azt mondtad ezért vannak a jó barátok.

Szeretetet adtál nem kértél cserébe semmit,

Egy őszinte mosolyt pusztán csak ennyit.

Kínzón mar belül a jeges fájdalom,

Mond miért hagytál el bennünket egy hajnalon?

Választ hiába várok, a mennyország hangtalan,

Boldog mosolyod most már a fellegekben van...

/Tóth Anita /




Egy kedves olvasónak...aki szeretné még megélni az ünnepeket...<3 :(


Tinának...


Érzed, erőd elhagy, de erősebb vagy, mint bárki más,

A lelked tiszta fényű csillagként ragyogja be az út porát.

Tudom, hogy lesz még holnap, ami mosolyt csal szemedbe,

Angyalként vigyázol féltőn, minden szerettedre.

Falevelek hullnak, lassan fehérbe öltözik a táj,

Karácsony éji dala zengi be a kis szobát.

Látnod kell ahogy kigyúlnak a fán a fények,

Gyertyaláng lobog és az asztalon ünnepi étek.

Hallanod kell még, ahogy felcsendül az ének,

Miközben száz csengő csilingeli, mi mindannyian szeretünk Téged. ♥

/Tóth Anita /



Születésnapodra


Drága Anyácskám, világra hoztál,

szerettél, becéztél és óvtál, 

Lánykád mosolya ma neked ragyog,

igaz tőled nagyon távol vagyok.

Nevess és legyél nagyon vidám,

de minimum még a 100. szülinapig ám,

ígérd meg, hogy mindig fogod a kezem,

biztató szavad elkísér és itt leszel velem.

Lelkednek, ha kell vigaszt nyújtok, 

arcodra könnyek helyett mosolyt csalok, 

Kívánom, hogy legyél nagyon boldog ezen a napon,

és tudd, hogy a te "kislányod" szeret nagyon!  

/Tóth Anita /

A lélektársi kapcsolatok három útja

A lélektársi kapcsolatokról egy összefoglalót hoztam ma, amit Tarr Bence Dániel írt.

A tökéletes párkapcsolat minden ember elemi vágya és szüksége. Ha hisszük, ha nem, minden emberi törekvésünk hátterében az a késztetés áll, hogy megtaláljuk életünk „párját”, azt az embert, aki szeretettel és bölcsességgel aranyozza be mindennapjainkat, akivel és aki által megélhetjük saját teljességünket. A párkeresés kényszere és kiapadhatatlan hajtóereje mögött a teljesség ígérete lángol. Az a sziklaszilárd emlékezet, hogy van boldog egység, hogy a részekre bomló emberi világ mögött vagy felett van egész-ség és kiegészülés.


A tökéletes társ spirituális emlékezete


Minden ember hordozza ezt az emlékezetet és ennek ígéretét. Ez hajt bennünket a párválasztás időtlen labirintusában egyre csak egyre előre, keresve-kutatva a megannyi ember között azt az ideális felet, akinek másik feleként mi magunk újra egészek lehetünk. Van akinek ez a keresés egyetlen mindent beragyogó időfeletti pillanat - egy egyszeri és megismételhetetlen „meglátni és megszeretni” mozzanat. Van akinek egy életidőn át tartó, megannyi személyen átívelő sodródó folyam, amelyben megannyi arc és érintés fonódik össze egyetlen bizonyossággá, hogy van szerelem és van az embernek lelki társa valahol a világban az út legvégén. Nem az út hossza számít és nem is a szereplők számossága. Csak a megérkezés és a megtalálás számít. Annak a felismerése, hogy minden embernek vannak lelki társai, akik segítik és támogatják lelki fejlődését és kiteljesedését, és van lélektársa, aki megtisztulva minden önösség sárarany burkától tökéletes duálpárja lehet, ha engedik megtörténni ezt a csodát.

A hagyományok megőrizték ennek az utazásnak és keresésnek az úti-leírását. A megtalálás térképét, amely a lelkek szerelmes szentélyeinek termeibe vezet. S bár minden ember születése jogán megkapja ezt a leírást, sokan eltemetik magukban és el is felejtik teljesen, hogy merre és hogyan kellene haladniuk, hogy megtalálják a milliárd ember tengernyi sodrásában csodálatos lélektársukat. Ezért vált szinte ezoterikus tudássá ennek bölcselete. Mert a legtöbb ember miután nem tudja az igaz szerelemhez vezető utat, már nem is hisz annak csodájában és létezésében. Csak kevesen őrzik magukban ennek a biztos tudását, s ők az őrzők, akik tudják a létezés legnagyobb csodája a lelkek egyé válása, egymásban feloldódása.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, útnak kell indulnunk magunknak is. Kalandoznunk kell a filozófia, vallás, misztika peremvidékén, hogy ráismerjünk létezésünk spirituális aspektusára: tudniillik, hogy nem véletlen, hanem nagyon is tudott és választott döntéseink sorozata vezet lelki társunk megtalálásához. Ehhez persze el kell fogadnunk a spirituális létszemlélet néhány nagyon egyszerű alapgondolatát.



A spirituális létszemlélet alapja

A spirituális létszemlélet nem vallás vagy filozófia, hanem egyetemes diszciplína. Éppen ezért nem is rejtezik kizárólagos vallási, filozófiai, vagy ezoterikus formák arca mögé, sokkal inkább ezek az arcok tükrözik lényegét. És a spiritualitás lényegi alapállása, hogy feltételezi a világ nem pusztán mechanisztikus gépezet, amelyben a véletlen próbáztatás előnyös tulajdonságai révén választódnak ki a sikeres fajok és egyedek, hanem olyan organikus és egységes rendszer, olyan világegyetem, ahol minden egyednek és fajnak fontos szerepe, rendeltetése, önmaga puszta létezésén túlmutató értelme van. Az ember nem állati szaporodó-gép, aki előnyös genetikai tulajdonságai továbbörökítése céljából keres magának társat, hanem szellemi entitás, aki társas kapcsolataiban és lelki életében képes magasabb létállapotok megtapasztalására. Egyszerűbben szólva, az ember nem azért keres magának társat, hogy egy öntörvényű biológiai kényszertől hajtva szétszórja örökítő anyagát, hanem azért mert a társas lét tükrözi az emberi létforma magasabb rendű lényegét. Az, hogy az emberek más szinten is képesek egymáshoz kapcsolódni, mint puszta biológiai szinten, bizonyítja, hogy ez ember több mint puszta test, egyszerű organizmus, önfenntartó sejtközösség. Az, hogy az ember képes vágyakozni, szeretni, és törődni, hogy képes az önátadásra és önmeghaladásra bizonyítja, hogy a lelki élet színtere által az ember képes többé válni puszta biorobotnál.

A lélekfejlődés 3 stádiuma

A lélektársunk megtalálása szorosan összefügg saját lelki fejlettségünkkel. S ha bár mindnyájan öntudatlanul is a lelki fejlődés útját járjuk, az útleírás szerint három fokozatot kell megélnünk, megtapasztalnunk, kitanulnunk, ahhoz, hogy tökéletes boldogságra leljünk lélektársunk mellett. A különböző hagyományok különböző szavakkal illetik a boldogság ezen stádiumait, mégis közös vonásuk a hármas tagozódás:

1) A testi gyönyör kapuja

Sokan félreértik az emberi test szerepét és rendeltetését. Elfelejtik és eltemetik magukban azt a tudást, hogy a test valóban a lélek temploma, és csak ép testben születhet ép lélek. Míg a görög-római kultúra szépségideálja világosan hirdette a testi szépség és szerelem kultuszát, ma sokan pironkodnak a puszta gondolattól, hogy a kéjvágy, és a testi gyönyörök iránti sóvárgás a lélek hangja. Pedig a világ egyetemes. Legkisebb részlete a legnagyobb egész tükre. Ahogy Platón tanítja a testek iránti vágyakozás mögött a kiegészülés, a teljesség vágya húzódik. Mikor valaki egy szép testhez vonzódik, annak birtokbavételére vágyik, nem a test, hanem a szépség birtoklásának vágya tüzeli. Csak ennek birtokbavételére nincs más eszköze és módja, mert lelki értelemben még fejletlen, mert a testek szeretetén kívül és azon túl még nem lépett mélyebbre.

Nagyon sok ember él ma a lelki társi kapcsolatoknak ezen a szintjén. Igényes és odaadó önmaga és mások testével, élvezi annak szépségét örömét. Sok ember éli meg a boldogság egy bizonyos mértékét a testiségen keresztül, és sok ember segíti egymás kiteljesedését az által, hogy testét kiműveli és megfelelően ápolja, hogy az a lelki vágyódás sajátos oltára lehessen. Nagyot téved az, aki ezt lenézi és lebecsüli! Hiszen a lelki fejlődés első stádiuma ez. Ezért hallgassunk testünk szavára, és halljuk meg kihez és hogyan vonzódik. Tanuljuk meg szeretni, becsülni és élvezni testünket, így nem gátja hanem eszköze és kapuja lehet a mélyebb lelki tartalmaknak.

2) A lelki öröm kapuja

Aki megtapasztalta a testi gyönyörök mámorát, szinte magától nyílik meg a másik fél számára, és tárja fel lelkét és lelki világát. Hány és hány uralkodó adta ki legféltettebb titkát szeretőjének, mert a lélek, a test erejével szemben gyenge és ártatlan. Ez nem rossz értelemben vett gyengeség! Ellágyulás, jótékony elernyedés, a bizalmi viszony szülte áldásos béke és boldogság. Csak amikor a lelkek megnyílnak egymásra, egymás karjaiba rejtve, akkor tapasztalják meg az egymásra találás örömét. Ha a lelki dimenziók feltárulnak, és megnyilatkozás valóban őszinte és teljes, a testi érintkezés képletessé, és akár szükségtelenné is válik. Mint ahogy az idő előre haladtával a lélektársak közötti  testi érintkezés el is halványul, másodlagossá válik, vagy akár meg is szűnik egészen.

Az összetartozás és egylényegűség érzését már nem a testi érintkezés adja, hanem az a bizalom és érzelmi rezonancia, ami két ember belső világa között feszül. Az egymásra hangolódott lelki társak megérzik és átveszik egymás örömét, fájdalmát, lélekben egyé válnak, valóban egy test-egy lélekké olvadnak össze. Ezzel teljesítve be a lelki fejlődés második stádiumát. Idős házaspároknál látni ezt a tökéletes összhangot, akik megannyi évtized törődő egymásra figyelése által csiszolódnak ily tökéletesre. A lelki társak ezen csoportja a mai korban ritka kincs, miután az egyre gyorsuló társadalom már nem hagy időt sok ember számára, hogy kivárja ennek az összhangnak a megszületését.

3) A szellemi belátás kapuja

Míg a lelki örömökön osztozó lélektársak harmonikus lelki kapcsolatban élnek, nagyon erősen függnek egymástól, és többnyire csak együtt képesek a boldogság megélésére. Ha lelki fejlődésük útján ráeszmélnek arra, hogy kapcsolatuk és boldogságuk alapja nem a másik fél, akkor lépik át a szellemi boldogság kapuját. Ehhez azt kell felismerni, hogy nem az a boldog akit szeretnek, hanem aki szeret és szerethet. A lelki társi kapcsolatok szellemi szintjén az ember ráébred, boldogságát az táplálja, hogy ő képes a szeretetre, a szeretet adására és megosztására. És ez nem szükségszerűen korlátozódik egyetlen személyre, alakra, megtestesülésre. Lélektársa megannyi formában újra és újra születhet, alakot válthat, ő képes mindenben és mindenkiben felismerni a szeretetre méltót.

Így az egyetlen alak és személy szeretetét felváltja a mindenség szeretete, amiből semmilyen értelemben nem következik a másik fél elhagyása. Sokan gondolhatják, hogy ez hűtlen gondolat. Már nem csak azt az egyet szeretni, hanem mindent és mindenkit. Mégis a lélektársi kapcsolatoknak ezen a legmagasabb szintjén a lelki társak már nem kapni, hanem adni akarnak, megosztani szeretetüket társukkal és a világgal. Az ilyen duálpárok, már nem társfüggők. Mert tudják, hogy életük párja idő, tér és forma feletti tiszta szellem, akitől semmi nem választhatja el őket. Még a halál illúziója sem. Az ilyen lelki társak tökéletes szeretetben segítik, támogatják és szolgálják egymás kiteljesedését és önmegvalósítását, anélkül, hogy önmaguknak bármiről is le kellene mondaniuk, vagy hogy bármiben is hiányt szenvednének.

Kevesen érnek el az út végére egyetlen életidő alatt. De minden ember érzi és tudja, hogy sorsa és rendeltetése ez: feloldódni minden ember szeretetében, ahol lelki társakká válunk egymás számára mindannyian.

Forrás: www.tarrdaniel.com

Önvédelem a mágia segítségével

Az emberek számos dologgal árthatnak egymásnak, leginkább a negatív gondolataikkal, amik erősebbek, mint ők azt gondolnák. Egy egyszerű védelmi mágiát hoztam nektek. 

A negatív energiát érzékelhetjük akkor is, ha közösségben vagyunk. Megvan az a különös rossz érzés az emberben ilyenkor, akkor is, ha mosolyognak a körülötte állók. Ha épp valaki bal lábbal kelt fel és útjába kerülünk aznap, óhatatlanul ránk „ragasztja” a lehúzó energiáját.

 Ezektől a kéretlen negatív hozadékoktól a legkönnyebben egy tengeri sós fürdővel szabadulhatunk meg. A sót a lakás különböző pontjain is széthinthetjük. 

Szórhatunk egy kis étkezési sót a bejárathoz, ajtónyíláshoz (csíkban szórd oda), ablaknyíláshoz és a lakás sarkaiba. Gyújts egy fehér gyertyát és meggyújthatsz egy füstölőt is. 

A tengeri sót vízben is feloldhatod és bármilyen permetező eszközzel körbe hintheted vele a területeket. 

Ezt időközönként érdemes megismételni. 

A fahéj általános védelmező a só mellett. Akaszthatsz az ajtófélfára egy fahéjrudat, ami védelmező és hatásos a negatív energiák ellen. Ha kreatív vagy, ebből a bejárathoz egy szélcsengőt is készíthetsz, ami dekoratív is a védelmező hatás mellett.

A személyes védelmedet megerősítheted úgy is, hogy lehunyt szemmel arra gondolsz, hogy körbevesz egy tejfehér burok és kérheted, hogy óvjanak meg minden emberi rosszindulattól. 

Forrás: www.annwn.hu

Duálpárok-A Tökéletes illeszkedés törvénye

Duálpárok...Tarr Dániel cikke összefoglalja, amit erről tudni érdemes...


A Tökéletes illeszkedés törvénye
- Dual Pairs – The Law of Perfect Match -



Minden ember a lelke mélyén arról álmodik, hogy megtalálja élete tökéletes párját, akire minden tekintetben rábízhatja életét, sorsát, végzetét. A meseirodalom telis-tele van az ilyen tökéletes tündérpárok történeteivel, akik megannyi próbatétel árán el is nyerik egymás szerelmét. Érdemes ezekből a mesékből tanulni. Látni és felismerni, hogy a szerelmes párok nagyon komoly megpróbáltatások, és komoly belső változás árán válhatnak egymás tökéletes kiegészítőivé. Senki sem kapja készen a tökéletességet, azért küzdeni, harcolni, tenni kell. A szerelemben is.


Minden madár társat választ…

Mindenki tudja, hogy az ember, társas lény. Ha nem éri gyermekkorban valami káros torzító hatás, akkor ösztönösen vonzódik a többi ember társaságához, később pedig az emberek egy bizonyos csoportjához. Ez a természetes vonzódás egyre fokozottabb erővel, és egyre koncentráltabban gyűrűzik be, mígnem egészen fókuszált módon egyetlen emberre vetül. A „párunkra”, arra az egyetlen emberre, akit a Föld hat és fél milliárd embere közül magunknak társnak választunk. Kicsit messzebbről nézve ezt a folyamatot, hihetetlen és szinte irracionális ez a folyamat. Hogyan lehetséges, hogy ennyi, de ennyi ember közül jószerével mindenki megtalálja a lelki társát, akivel megoszthatja életét?

Tudjuk, hogy az Antarktisz jeges, sötét hidegében a Császárpingvinek százezrével bújnak össze, hogy meg ne fagyjanak, a halászatból visszatérő párok mégis megtalálják egymást a hihetetlen hangzavar, nyüzsgés és tömeg ellenére. Az etológusok azt vallják, ez a minden egyedre külön-külön jellemző egyedi hang alapján történik. Valóban így lenne? És ha igen, mi az a teljesen bizonyos jel, ami alapján mi emberek ismerjük fel valódi párunkat ebben a hihetetlen emberi kirakodóvásárban?


Lélektársak és duáljaik

A spirituális irodalom egyik ókori gyöngyszemében, Platón Lakoma című dialógusában olvashatjuk azt a mítoszt, hogy az emberek a teremtés küszöbén még gömbszerűek voltak, két fejjel és négy karral. Erejük hatalmas és osztatlan volt, bölcsességük és lelki harmóniájuk az istenekéhez hasonló. Ettől a hatalomtól félve, Zeusz a főisten egy villámmal kettéhasította az embert, így az két fél-emberre szakadt, akik az eredeti ember fele természetét örökölték. Innentől született meg az emberek új fajában a vágyódás, a keresés belső kényszere: hogy mindenki érzi, lénye nem teljes. A kiegészülés, a teljesség iránti vágy hajt bennünket a párkeresésben. Mert emlékezünk, milyen egyé vált harmóniában élni egy másik felünkkel, aki mi magunk vagyunk. A „duálok” (vagy diádok) azok a lélekpárok, akik valóban egymás tökéletes felei, akik valaha „egy test - egy lélek” voltak, most azonban kettéhasítva két testben járják a világot, egymást keresve.

A mítosz szerint Zeusz megbánta tettét, és hogy segítse a meghasadt ember újraegyesülését, megajándékozta az emberiséget a nemiséggel. Így a meghasadt párok jobban felismerhetik elszakadt részüket, a nemi szervek segítségével pedig újra egyesülhetnek, még ha ez az egyé válás csak ideiglenes és átmeneti lehet. Ezt jó tudni: hogy a nemi vágy, az erotikus vonzalom egy másik nem iránt, ugyanúgy a lelki vágyódás egyik fajtája. Lelki értelemben minden vágy és vonzerő a tökéletesség, a teljesség keresésének egyik formája.



Úttalan utakon

Amikor valaki a párját keresi, valójában tökéletes lelki társát, a duálját szeretné megtalálni. Akivel élete révbe ér. Ha a mesék útmutatóira gondolunk, azt találjuk, hogy ehhez nyakunkba kell venni a világot, útnak kell indulni. Minden embernek át kell kelnie az Óperenciás tengeren, önmaga belső világának hét határán, hogy szívébe zárva az örökéletű tündérországban ráleljen szíve szerelmére. Ez a képes beszéd azt meséli el, hogy a keresés egyszerre kívül és belül, lelkünk dimenzióiban is zajlik. 

A legritkább esetben fordul csak elő, hogy duálpárunk szobánk ajtajának küszöbén üldögél. Vagy legalább is ahhoz, hogy a szomszéd lányban, gyermekkori játszótársunkban felismerhessük őt, nagy utat kell bejárni.

Az emberek ma félnek attól, hogy az első szerelmükkel alapítsanak családot, vagy kezdjenek közös életet. Ott a hamis bizonytalanság, hogy „mi van ha…” Ha van jobb, okosabb, szebb, gazdagabb? Csak kevesen tudják utazásuk előtt, hogy a jóság, okosság, szépség, gazdagság belülről születik, a közös gondoskodás, egymással törődés gyümölcseként. Ma sokan ezt kívülről, készen szeretnék kapni. Megvásárolni szeretnék - ha lehet; szépséggel, okossággal, vagy azzal amijük éppen van. Csakhogy bármit is kapjon vagy szerezzen az ember kívülről, az mindig félkész és tökéletlen lesz. Tökéletlen lesz az első, a második, a harmadik, a huszonharmadik párkapcsolatunk is. Kezdetben. Mert duálpárokat készen kapni nem lehet. Sokan csak akkor ismerik fel ezt, amikor már nagyon sok utat bejártak, amikor nagyon sok párkapcsolatban csalódtak, amikor már nagyon megszenvedték a valódi társ hiányát. Ilyenkor talál vissza oly sok kereső lélek legelső igaz szerelméhez, akiben mindig is minden megvolt ahhoz, hogy egymás tökéletes társai legyenek. Ha dolgoznak a kapcsolatukon, magukon és ezáltal egymáson is.



Duálpár vagy lelki társ?

Honnan tudhatom, hogy „párom”, élettársam, férjem, feleségem, barátom, barátném duálpárom-e? Nem az elnevezés, és mégcsak nem is az együttélési forma határozza ezt meg. Hanem a belső bizonyosság érzése. Hogy tudom. Azt érzem és élem meg vele, hogy nem kell más. Hogy eltűnt a hiány. Nem szenvedek semmilyen külső körülménytől, mert a legfontosabb megvan számomra, ami embernek megadatható: egy másik ember szíve és lelke, élete és kegyelme. Ha azt érzem, hogy mindenemben osztozom és feltétel nélkül  osztozhatom a másik felemmel: örömömben, bánatomban, felismeréseimben, fel-nem ismeréseimben, és csak elfogadást, szeretetet és megértést kapok, mert nincs nézet-eltérés, kioktatás, és leckéztetés, akkor tudom, hogy lelkem a másik tenyerén pihen.

Ez az állapot persze az út vége, a beteljesült emberi kapcsolatok leírása. Az út idáig nagyon sok buktatón és girbegurba útvesztőn át vezet. Amikor két lélek egymásban társra lel, egymást választják, akkor a tökéletesedés vágyát választják. A kiegészülés,és kiteljesedés ígéretét adják egymásnak. 

Azt a fogadalmat, hogy egymást segítve, művelve, alakítva, boldoggá teszik egymást. Ez az ígéret pedig súlyos következményekkel jár. Mert egymást ápolni és terelgetni kell, javítani és jobbá tenni, a közös felismerések útján. 

És ebben a közös munkában kezdetben sok lehet a súrlódás, a fúrás-faragás. Hiszen a kiálló, szúró-bántó, sértő részeket tompítani, csiszolni kell. Mint amikor egy kőfaragó mester a durva sziklatömbből szobrot kezd faragni, az első metszéseket egy ütvefúróval teszi. Csak amikor már a szobor alakjai kibontakoznak akkor tér át finomabb szerszámok használatára, és csak amikor a szobor már szinte kész, akkor jön a csiszolópapír majd a puha bársony a felfényesítéshez.

Csak azt bántjuk igazán, akit szeretünk. Aki fontos nekünk. A legtöbb ember, mégis elmenekül az első fúrások láttán. Mert hite meginog. Hogy nem lehet duálom az, aki velem ily módon bánik. Pedig gyakran így esnek meg a legelső szárnycsapások, ahol a lélek angyalszárnyai végre kibomolhatnak az anyag durva fogságából. Persze a súrlódás mértéke minden pár esetében más és más. Nem szükségszerű, hogy a duálpárok keményen bánjanak egymással, bár általában kezdetben így van ez.

Egy vagy több?

Mindenkit izgat a kérdés, hogy a világon valóban csak egyetlen ember lehet tökéletes párom, duálom? Ha a platóni mítoszhoz fordulunk válaszért, ott azt találjuk, hogy az emberek közötti különbözőség a meghasadt természetből fakad. Azaz a széthasított, tökéletlen emberi állapotból fakad, hogy nem illeszkedik minden ember jól a másikhoz. Eredeti természetünk szerint minden ember tökéletes párja lehet bármelyik másik embernek. 

Ebből az is következik, hogy elvben minden emberpárból válhat tökéletes duálpár is, ha van elegendő idejük és kitartásuk egymás képéhez illeszkedő formára faragni a másikat. 

Egyes ókori népeknél, mint mondjuk a spártaiaknál a férfiak és a nők nem maguk választották egymást, hanem a vének osztották ki őket egymásnak. Ez sok természeti népnél, vagy archaikus társadalomban a mai napig így van. Azaz az így egymást társul kapó lelkeknek pont az a feladatuk, hogy megtanuljanak jó férjei és feleségei lenni egymásnak, hogy megtanulják hogyan tegyék boldoggá kapcsolatukat, másik felüket, hogyan válhatnak egymás duáljaivá.

A mi társadalmunkban, gyakorlatban persze nem véletlenszerűen választunk, és nem is kapjuk magunk mellé készen rendelten azokat a lelki társakat, akikkel a tökéletes lelki harmónia megvalósításán dolgozunk majd. Mi választunk. Belátásunk szerint a lehető legjobban. Ha figyeljük a lelkünk mélyén zajló folyamatokat, felismerhetjük mit jelez szívünk nekünk. Lehet-e Ő? Talán? Ennyi bizonyosság éppen elég.


forrás: www.tarrdaniel.com

Ikerlángok-Ikerlelkek találkozása

Benned él párod sajgó negatívja, várod, hogy a varázsszót kimondja: Én vagyok Te – mellyel örök sebedet begyógyítja. Az ikerlángok szerelmének beteljesedése: a legtökéletesebb összekapcsolódást tudják megvalósítani egymással, mert az ő lelkük nemcsak egymáshoz simul, hanem egymásba is tud olvadni. Szepes Mária szavait idéztem.

Ikerlángok, ikerlelkek közt a találkozás csak akkor jöhet létre, ha mindkét lélek felkészült már erre. Azt mondják, felismerik egymást és ezt én is így gondolom.

Honnan tudod, hogy vele hozott össze a VÉGZET, vagy a SORS kereke?

Volt már olyan, hogy megláttál valakit és úgy érezted ezer éve ismered és amikor beszélgetni kezdtél vele nem azt gondoltad, hogy egy vadidegennek kellene mondani valamit, amitől befeszülsz, hanem önmagadat tudod adni, korlátok nélkül? Mintha egy réges-régi barát lenne, vagy valaki, akivel mintha párkapcsolatban lennél már, aki előtt az lehetsz, aki valójában vagy.  Nem a tested, a lelked vetkőzik előtte meztelenre és magad sem érted, ez hogyan történhetett meg veled. Felszabadultan, önmagadat tudod adni a társaságában.  

Olyan ez, mint valami csoda, pedig nem az. Örömöt érzel, felszabadulsz és mintha megszűnne minden körülöttetek, kizárva a külvilág zaját. A kívülálló annyit lát mindebből, hogy olyanok vagytok, mint egy összeszokott pár, pedig még csak most találkoztatok.Úgy érzed megérkeztél, vele otthon vagy, mint aki hazatalál. Igen, Ő a Te Ikerlelked, megtaláltátok egymást. Lehet, hogy ez számodra furcsa, vagy mindkettőtök számára az. Alig tudod elhinni, hogy ilyen létezik. Valaki, akivel úgy tudsz beszélgetni, mintha önmagaddal beszélgetnél, mintha tükörbe néznél. Igen, olyan, mint egy tükör, amiben magadat látod, csak egy másik testben.

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai Sándor)

Amikor rátalálsz boldogságot érzel és azt kívánod, álljon meg az idő. Előfordulhat, hogy túl korán találkoztok, egészen fiatalon, vagy rossz helyen és rossz időben, hogy minden körülmény ellenetek szól, de olyan szikrák pattognak köztetek, olyan erős ez a vonzás, ami rajtatok kívül álló erő.

Tiltakozhatsz ellene, megvonhatod magadtól, de konkrét fizikai fájdalommal jár, testi tüneteket is produkálhat, mert valamikor egy „energiagömb” voltatok, akiket szétválasztottak és ebben az életben újra egymásra találtatok. Ha egymás szemébe néztek, szavak nélkül tudtok beszélgetni. 

Kémia, igen, ezt szokták mondani a szerelem mozgatórugójára, na de ez nem egy átlagos kémia ebben az esetben, mert te is azt érzed, ez nem olyan, mint az eddigiek, ez valami egészen más…megmagyarázhatatlanul más.

Nincs szükség semmire, mert érted ŐT, tudod mire vágyik, mire gondol. Kicsit félelmetes is ez az érzés és nem találkozol vele addig, amíg nem vagy kész rá. Amikor találkozol az Ikerlángoddal nem tudsz magyarázatot adni arra, hogy mi történik. Távolról is érzed őt, az örömét, a bánatát, anélkül, hogy azt mondaná.

A két lélek EGY volt, emiatt újra az egységet keresik. Ez annyira intenzív, eouforikus, hogy folyamatosan egymás gondolatában vannak, amit nem tudnak irányítani. Előfordulhat, hogy ez annyira megijeszti a másikat, hogy a nagy és mindent elsöprő találkozás után, visszatáncol, mert azt érzi, hogy képtelen józanul gondolkodni. Vagy épp mindketten ezt gondolják.

Mindketten olyan jeleket kaptok, hogy azt kezditek érezni, oka van annak, hogy találkoztatok, annak ellenére, hogy a körülmények ellenetek szólnak.

Egymás tükörképei vagytok, de a hasonlóságok mellett a hibáitok is megmutatkoznak. Tanulhattok egymástól, fejlődhettek, ami gyorsabban bekövetkezik, mint más esetekben, az előző kapcsolataitokban. Beindul az automatikus önfejlesztő mechanizmus. 

Sokszor nehézségek is adódhatnak, amíg megtörténik az összeolvadás. Tudnod kell, ti ketten egymásnak vagytok teremtve és eljön az idő, amikor valóra válik a beteljesedés.

Van, akiknél minden simán megy, a találkozást követően egymáséi lesznek, szinte meseszerűen, de sokaknak várni kell egymásra, a távolság, vagy más tényezők miatt.

Tudnod kell, hogy nincsenek véletlenek, ha két lelket egymásnak rendeltek, előbb vagy utóbb megtalálják a másikat, mert ahogy Paulo Coelho mondja, a legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.

Olyan kapocs van köztetek, amiben működik a telepátia, ahol nincs szükség fizikai együttlétre ahhoz, hogy érezd a másikat, amolyan „lélekszeretkezés” ez. Az intimitás legmagasabb foka, tantrikusnak is nevezik sokan, mert valami nem evilági érzés, ami képes felülírni mindent, mert ez bizony meg van írva a csillagokban. 

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod.

A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is. (Müller Péter)

Lehet ebben hinni, vagy nem hinni, ha egyszer szembejön veled valaki, aki ezeket az érzéseket idézi elő belőled, az olyan különös és megmagyarázhatatlan pillanat, ami kevés alkalommal adatik meg egy emberöltőben és azt mondod magadban, hogy ilyen nincs, ilyen nincs és mégis van.