2013. augusztus 19., hétfő

Előző életek feltárása a szivárvány módszerrel




Ezt a lenyűgözően izgalmas módszert kipróbálhatjuk egyedül, és partner segítségével egyaránt. Rendkívül érdekes technika, de hátránya, hogy nem egy inkarnációba visz, hanem több előző élet részleteibe is betekinthetünk.
Ezáltal nem ellenőrizhetőek később az események, hiszen nem egy adott életbe pillantunk bele, hanem egyszerre akár többe is. Ezzel a módszerrel azt sem lehet meghatározni előre, hogy melyik életünkbe szeretnénk visszatérni. Tehát rövid idő alatt több tucat életünkbe is betekinthetünk, az viszont nem valószínű, hogy konkrétan ellenőrizhető részleteket ismerünk majd meg, mert csak rövid felvillanásokat élünk át. Ettől függetlenül könnyen meg lehet, hogy találkozunk olyan emberekkel, akik fontosak most is, és fontosak voltak előző életeinkben is. Arról viszont átfogó képet kapunk ezzel a módszerre, hogy alapjában véve milyen típusú emberek is voltunk. Ha tehát elfogadjuk, hogy egy izgalmas kirándulást teszünk bármely előző életünkben, akkor lássunk hozzá.

Első lépés – Folyamatosan lazuljunk el!


Üljünk le, vagy feküdjünk egy számunkra kényelmes pozícióban, egy olyan helyiségben, ahol kellemes hőmérséklet van, és tudjuk, hogy senki sem zavarhat meg bennünket. Vegyünk mély lélegzetet, és kilégzés közben csukjuk be a szemünket. Minden egyes lélegzetvétellel egyre jobban lazuljunk el. Fordítsunk külön figyelmet minden egyes testrészünkre, és csak akkor haladjunk tovább, ha úgy érezzük, hogy teljesen ellazult állapotba kerültünk. Ez nagyon fontos!


Második lépés – A szivárvány


Ebben a kellemes, ellazult állapotban képzeljük magunkat egy gyönyörű mezőre, ahol a dús fűben sétálgatunk. Az ég ragyogóan kék, csak néhány bárányfelhő úszik rajta. Egyszer csak egy hatalmas szivárvány elé érkezünk, mely friss, tiszta illatú, a színei, pedig ragyogóbbak, mint amit eddig valaha is láttunk.

Gondolatban menjünk közelebb a szivárványhoz, olyan közelre, hogy akár meg is tudjuk érinteni. Lépjünk be, az első szín, amivel találkozunk, a piros.

Vizualizáljuk, hogy körülöttünk minden gyönyörű piros, és akármerre nézünk, pirosat látunk. Egy tiszta, nyugtató és pihentető pirosat….. Itt álljunk meg egy percre, valószínűleg ugyanis itt éljük át az első emlékünket, mely előző életünkből származik. Ha ez így történik, akkor addig időzzünk itt, ameddig jól esik. Ha netán 1 perc alatt nem sikerülne felidézni egyetlen rég múlt emléket sem, akkor haladjunk tovább.


Szép lassan átkerülünk a narancsszínbe, amely még nyugalmasabb és kellemesebb érzést kelt bennünk. Vizualizáljuk most is, hogy teljesen körül vesz bennünket ez a szép szín, és minden tiszta narancsszínű… Megint álljunk meg egy kis időre, és figyeljük, eszünkbe jut-e valamilyen régi élmény. Ha igen, akkor éljük át az eseményeket, ha nem történik egy percig semmi, akkor folytassuk tovább utunkat.


Addig lépkedjünk tovább, amíg meg nem érkezünk a citromsárga színbe. Vizualizáljuk, hogy körülöttünk minden csupa, csupa citromsárga, amely gyönyörű, és nyugalmas. Álljunk meg ismét, és figyeljük a felbukkanó élményeket. Csak ez után folytassuk a gyakorlatot.


Most megérkezünk a zöld színbe. A zöld gyógyító, üdítő szín, ezáltal teljesen feltöltődünk életerővel. Engedjük el magunkat, hadd járja át minden egyes porcikánkat ez a csodálatos szín. Időzzünk egy kicsit, és ha készen állunk, akkor haladjunk tovább.

Néhány lépés után megérkezünk a kék színbe. Vizualizáljuk, hogy teljesen körbe vesz bennünket a tündöklő kékség. Megint álljunk meg egy kis időre itt.

Most pedig lépjünk át a gyógyító energiájú indigószínbe. Mély béke, és elégedettség száll meg bennünket ebben a nagyszerű indigószínben. Ismét álljunk meg egy percre.

Már csak egyetlen szín van hátra: a lila. Egy lépés, két lépés, három lépés, és máris körbefon bennünket a lila szín. Könnyen úgy érezhetjük most, hogy örökre itt tudnánk maradni, és élvezni ezt a simogató lágyságot. Megint tartsunk egy hatvan másodperces szünetet. Ebben a fázisban már valószínűleg több előző életünkbe is bepillanthattunk, de a is elképzelhető, hogy még nem tapasztaltunk semmi ilyesmit.


Harmadik lépés – Egymás után


Elérkezett az idő, hogy magunk mögött hagyjuk a szivárványt, tehát lépjünk ki belőle, és térjünk vissza a dús füvű mezőre. Egy kellemes helyen feküdjünk le, vegyünk mély lélegzetet, és lassan fújjuk ki a levegőt. Válasszunk ki találomra egy számot, és koncentráljunk rá. Észrevehetjük, hogy – miközben erre a számra gondolunk – emlékek idéződnek fel bennünk. Innentől kezdve tetszés szerint irányíthatjuk tovább a gyakorlatot. Ha a szám, amire gondoltunk, egy érdekes életünkbe visz vissza bennünket, akkor töltsünk annyi időt ennek felfedezésével, amennyi jól esik. Oda-vissza mozoghatunk az időben úgy, hogy az eredeti számhoz közel eső számokra gondolunk. Ha úgy érezzük, hogy eleget tapasztaltunk már, akkor térjünk vissza a jelenbe.


Negyedik lépés – Vissza a jelenbe


Lassan áthaladunk téren és időn, egészen addig, amíg vissza nem érkezünk az eredeti környezetbe. Vizualizáljuk a helyiséget, ahol tartózkodunk, képzeljük magunk elé a bútorokat, tudatosítsuk magunkban a külső hangokat, zajokat. Lassan számoljunk el ötig, majd nyissuk ki a szemünket.

A gyakorlat után azt tapasztalhatjuk, hogy frissnek, és élettel telinek érezzük magunkat. Lehet, hogy olyan érzésünk van, mintha kellemesen aludtunk volna. Egy biztos: kitűnően érezzük magunkat.

( a cikk írója: E.R. )



Forrás: Női Portál






Indigó és Kristály Gyermekek: a tudatosság fejlődésének úttörői





Az elmúlt néhány évben sokat hallhattunk az Indigó Gyermekekről, Csillaggyermekekről, Pszichikus Gyermekekről és legújabban a Kristály Gyermekekről. Függetlenül attól, hogy az emberek elfogadják-e ezeket a kategóriákat vagy sem, a legtöbben egyetértenének abban, hogy a gyermekek jelenlegi generációja nagyban különbözik az elődeiktől.

Ezek a gyerekek valahogy élénkebbnek, okosabbnak és bölcsebbnek tűnnek. Vonzódnak a bonyolult és komplex technológiákhoz, és könnyedén elsajátítják a használatukat. Szenvedélyesek, fókuszáltak és őszinték az érzéseikkel kapcsolatban. A kapcsolatok fontosak számukra. emberek elfogadják-e ezeket a kategóriákat vagy sem, a legtöbben egyetértenének abban, hogy a gyermekek jelenlegi generációja nagyban különbözik az elődeiktől.

Ezek a gyerekek erős akaratúak, erős önbecsüléssel rendelkeznek, és gyakran teljesen ellenállnak a tekintélyelvű rendszereknek, legyen ez a család vagy az iskola. Problémáik vannak az iskolában, gyakran ADD-sként vagy ADHD-sként címkézik meg őket, és kamaszként hajlamosak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a drogokkal, alkohollal, vagy az „extrém” diszfunkcionális viselkedés más formáit produkálják.

Kik ezek a gyermekek, és miért ilyen extrém a viselkedésük, miért okoz a viselkedésük bonyodalmakat a szülők és a közösség számára?


Globális válság


Hogy megértsük, miért érkeztek ezek a gyermekek a Földre ebben az időszakban, meg kell értenünk, miért van olyan nagy szükség különleges ajándékaikra ebben az időszakban. Szeretett bolygónk, a Föld, egy válságos ponthoz érkezett az evolúciójában.


Mi, a gyermekei, egy holtpontra jutottunk a növekedésünkben, egy stagnálási fázishoz érkeztünk. Lekorlátoztuk magunkat olyan rendszerekkel, melyek személytelenné váltak, és már nem szolgálják tovább az emberi közösség magasabb érdekét és javát.


Olyan gazdasági, oktatási és egészségügyi rendszereket teremtettünk, melyeknek az volt a céljuk, hogy támogassák a közösséget, ám most már úgy tűnik, sokkal inkább a kapzsiság és a profit mozgatja őket. A világon egyre több ember szegényedik el mind materiális, mind spirituális értelemben, ahogy egy viszonylag kevesek alkotta kisebbség egyre több hatalmat és gazdagságot halmoz fel magának.




Emberi létezőkként elfeledkeztünk arról, hogy egy család vagyunk, és egy közös otthont osztunk meg egymással, a Föld bolygónkat. Folytatjuk a bolygó szennyezését a fejlődés nevében, és öldököljük egymást értelmetlen háborúkban, gyakran a vallás és a „szabadság” nevében.


Ebbe a szituációba érkeztek az Indigó és Kristály Gyermekek, a „csillaggyermekek”. Ők spirituális harcosok, akik azért jöttek, hogy megváltoztassák a tudatosságunkat. Azért vannak itt, hogy felhívják a figyelmünket arra, hogy mit teszünk magunkkal, és hogy hogyan változtassuk meg a közösségi életünket, hogy segítőbb, békésebb és szeretet teljesebb szituációkat teremtsünk, melyek elősegítik a növekedésünket emberi fajként.


Az Indigó Gyermekek érkezése


Elsőként az Indigó Gyermekek érkeztek. Ők spirituális harcosok, akiknek az a feladata, hogy szétrombolják a régi rendszereket, hogy valami újat lehessen létrehozni. Ok a „rendszerrombolók” , akik kiszabadítanak bennünket hiedelmeink „börtönéből”.

Ezt a feladatot azáltal végzik el, hogy a családjainkba és közösségeinkbe inkarnálódnak. A fejlett spirituális fejlodés ajándékát hozzák magukkal – az „indigó” fényt képviselő lelkük a tudatosság és bölcsesség magas szintjét jelzi. Ám mivel ilyen ”tudatosak” és „éberek”, ellenállnak annak, hogy korlátozzák vagy börtönbe zárják őket a Föld személytelen „rendszerei”.

Megmutatják nekünk, hogy bölcs és magas szintű létezők képtelenek virágozni és növekedni azokban a rendszerekben, melyeket kreáltunk. A fiatal felnőttek és kamaszok diszfunkcionális zavarainak nagy aránya az Indigó gyermekek között a társadalmunkban azt jelzi, hogy a társadalmunk nem jól működik, és változásokra van szükség, hogy hozzáigazítsuk ezeket a rendszereket a magasabb képességekkel rendelkező létezőkhöz.


A Kristály Gyermekek érkezése


Az Indigó Gyermekek az úttörők, akik felráznak minket és elindítják a változásokat. Őket egy még erőteljesebb csoport, a Kristály Gyermekek csoportja követi. Ezek a gyermekek a „szív harcosai” . Azért vannak itt, hogy megtanítsanak bennünket a szeretetre és a békés létezésre.

A Kristály Gyermekeket teljesen fejlett „mestereknek” tekinthetjük, akik magukban hordozzák a „krisztusi tudatosság” magját. Ez az elnevezés egy olyan létezőre utal, aki tisztában van az isteni forrással való kapcsolatával, és azt választja, hogy harmóniában él, ezzel a tudással.

Mivel ők a tudatosság ilyen magas szintjén működnek, ezért ezek a gyermekek különösen érzékenyek mind a környezetükre, mind mások érzéseire és emócióira. Azért jöttek, hogy a toleranciára, önmagunk és otthonunk, a Föld bolygó tiszteletére tanítsanak minket.


A tudatosság tanítói

Igazat mondunk, ha azt állítjuk, hogy a fejlett vallások és filozófiák ezeket az igazságokat tanították évszázadokon keresztül, ám úgy tűnik, az emberi faj egészként tekintve még mindig nem volt képes megtanulni a leckét.

Ez valószínűleg azért van, mert ezeket a fogalmakat mentális ideáknak értelmeztük, ám nem éltük meg őket valóságként.

Az Indigó és a Kristály Gyermekek azért vannak itt, hogy szembesítsenek minket ezzel a családjaink és a közösségeink szintjén. Arra késztetnek minket – a puszta jelenlétükkel – hogy ébredjünk rá arra, hogy mit teszünk önmagunkkal és a bolygóval. Ők a spirituális harcosok útját járva vezetnek rá minket erre, azáltal, hogy megélik az igazságukat, és tudatossá tesznek minket saját igazságunkra.


Az Indigó Kristály kaland


A Magasabb Tudatosság ezen létezőinek a Föld bolygóra való inkarnálódása ebben az időszakban egy kaland számukra. Ez egy „csoportos projekt” , ahol ezeknek a lelkeknek ezrei érkeznek tanítókként és gyógyítókként az emberi faj számára.

Azért vannak itt, hogy felébresszenek bennünket, és megtesznek bármit, ami szükséges ahhoz, hogy tudatosságra ébredjünk. Ám a másik, amiért itt vannak, hogy jól érezzék magukat. Azokban az években, mikor Indigókkal dolgoztam, rendszeresen előkerült a téma, hogy arra vágynak, hogy örömöt találjanak az életükben, hogy jól érezzék magukat.


Általában nem egy nehéz és „felelősségteljes” módon tekintenek a küldetésükre, és emiatt gyakran felkészületlenek, és bajba kerülhetnek a földi rendszerekkel és hiedelmekkel. A mi szerepünk az, hogy segítsük nekik megérteni a földi élet természetét, és segítsünk nekik megteremteni az örömöt és vidámságot, amit keresnek. Meg kell erősítenünk őket, hogy halljuk őket, és kész vagyunk segíteni nekik a tudatosság evolúciójának „küldetésében”.


Az „Új Föld” megteremtése


A tudatosság evolúciójának célja az emberi faj számára, hogy megteremtsük az „Új Földet”. Az Indigó és a Kristály Gyermekek segítségével emberi fajként fel fogjuk ismerni Egységünket.

És ezt a tudást arra fogjuk használni, hogy megemeljük a tudatosságunkat, és elkezdjük megteremteni az „Új Földet”. Ez egy olyan hely lesz, ahol minden létező növekedhet, és mindenkit tisztelni fogunk azért, aki. Ahol az emberek megtanulják tisztelni a köztük lévő hasonlóságot és különbözőséget, és szeretetteljes toleranciával tekintenek ezekre a különbözőségekre, élnek együtt ezekkel a különbözőségekkel. Valóban, megtanulják ünnepelni a hihetetlen változatosságot, ami az „Egységünket” jellemzi, és ami az életet a tudatosság „kalandjává” teszi.


(írta: Celia Fenn )

Az ember két élete




Ha ma körbenézünk bármelyik forgalmasabb utcán, azt találjuk hogy, szinte kifogástalan külsővel szebbnél-szebb emberek vonulnak fel és alá a sűrű tömegekkel. Mindenki törekszik a lehető legjobban ‘kinézni’, és a megjelenés, a külső, mágikus illúziójával szinte mámoros varázslatban tartja a legtöbb embert. Testépítés, szolárium, divatos öltözet, tetszetős viselkedés. Első látszatra mindenki a ‘tökéletességre’ törekszik, és első látásra szinte semmi sem hiányzik: a tökéletes megjelenés, divatos öltözet, és a napi sztárpletykák kurrens történései. Boldog vagy, a másikban látod életed hiányzó felét – fehérített fogak, edzőteremben edzett izmok, szex-csatornákból ellesett tornászmutatványok. A ‘boldogság’ csak úgy repíti a történéseket, míg egyszer csak el nem illan a biokémiai illúzió, és hirtelen, teljesen nem várt módon üresnek és öncélúnak tűnik az egész. Vajon miért? Mi az ami hiányzik? Tarr Bence László szavait idéztem. 


A régiek szerint az élet két síkon zajlik: van egy külső tér, az úgynevezett exo-terrae, ahol az életesemények történései, az élet mindennapos dolgai esnek meg velünk, ahol az élet puszta történés, lefutás. És van egy benső tér, a lelki élet világa, az úgynevezett ezo-terrae, ahol az élet valódi történései, valódi lenyomatai keletkeznek.

Úgy vélem mindenki tudja és érzi jól, hogy akárhány dolog is essen meg vele a világban, valójában nagyon kevés az a ‘történés’ ami valóban számít, ami valódi nyomot hagy az emberen. A külső térben az élet valóban nem egyéb mint ‘tört-én-elem’. Csupa-csupa apró történés darabba, amelyeknek valódi súlya igen csekély.


Az egyiptomi halottaskönyv szerint, amikor valaki a túlvilágra távozik, szívét az Igazság mérlegére helyezik, hogy megmérjék cselekedeteinek súlyát. És ha a szíve könnyűnek találtatik, a túlvilági démonok ugrásra készen állnak, hogy felfalják nyomorult életét.


Az életnek éppen ezért az ezoterikus tanítások szerint egyetlen értelme van: az Igazság fényében súlyossá tenni azt.Ezt a szíve mélyén minden ember érzi. Érzi mikor hivatást, majd munkahelyet választ, amikor átéli az első vagy a sokadik szerelmet, vagy pusztán, amikor egy másik ember szemébe néz. Érzi és tudja, hogy mindennek súlya van… ezért kapja el oly hirtelen mindenki a tekintetét, amikor egy magánál mélyebb szempár tükrébe pillant. Ha ma a világba tekintünk, azt találjuk, hogy a legtöbb ember teljesen tanácstalan, és még csak az irányt sem ismeri, amikor gondolatai arra terelődnek, hogy mélyebb ‘értelmet’ keressen létezésének. Az életet kellő súllyal élni. Azt jelenti, hogy az életnek az egyént meghaladó valódi rendeltetése és célja lehet. És ezt a célt és értelmet szükségszerűen nem kell egy külső forrásból származtatnunk, hanem, mint több keleti vallásfilozófia állítja, saját magunk is rendelhetjük életünkhöz. Ennek ellenére, még mindig csak nagyon kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy életüket a benső világ megismerésén keresztül, a helyes súlypontok megtalálásával a megfelelő kerékvágásba tereljék. És ez így is volt, amióta Világ a Világ. Ezért kevesek birtoka az ezoterikus gondolkodás.


Amikor egy másik ember szemébe nézel, ösztönösen megérzed milyen mélység lakozik benne. Hogy mi rejtezik a csinos mosoly, az elegáns öltözék, és az intelligens szavak mögött. Hogy a külső formák álruhája mögött, milyen titok rejtezik. Hogy a másik hová és meddig jutott a lélek titkainak feltárásában. A mélységet pedig, ösztönösen érezzük, és vonzódunk hozzá. Mert a mélység az, ami igazán megérint, ami megihlet, aminek számunkra súlya van. Végső soron ezoterikus gondolkodónak lenni nem jelent egyebet, mint arra törekedni, hogy az életet benső értékeink feltárásával, azok mentén a leghívebben éljük.

Az ezoterikus út onnan indul, hogy az ember elhatározásra jut: benső életét kész feltárni és megismerni. Az út sokféle ösvényen át vezethet: a pszichológia, a filozófia, a vallás, a tudomány, végső soron az önismeret ösvényein át. Az út végül így is úgy is az ‘énség’ megismerésén túlnan vezet, ahol ott lakozik az emberben egy sokkal mélyebb, elzárt világ, amely az egyéniség meghaladásán keresztül a kollektív tudatosság, a valódi értelemben vett önmeghaladás, a transzcendenica irányába vezet. Ebben az egyén-feletti világban pedig ott rejtezi az egész emberiség ős-bölcsessége, minden-tudása, rejtett kincse. És aki rátalál ezen benső világra, és minden bölcsességének titkos aranyára, mint mondják, a halhatatlanságot és a tejességet nyeri el.

Mikor jártadban keltedben az utcán sétálva, félelem nélkül elkapod az emberek tekintetét, figyelj bensődre. Mit jelez? Érzed-e a másikban a mélység érintését? Ha a pillantás igéző, mámoros és teljes, ne habozz bátran megszólítani a másikat, mert valódi társra leltél. A rejtett benső világ közös élménye az, amely benneteket összeköt, és amelyre bármit is építeni érdemes. Amit nyerhetsz, emberi vágyad megnyugvást szomjazó örök keresésének elnyugvása, hazatérése. Mert VAN valódi révbe-érés, és VAN valódi hazatérés, de csak annak aki útra kél.


Indulj hát…


Forrás: www.tarrdaniel.com

Gyógyító kövek, kristályok

A múlt titkai:

A különböző kristályokat évezredek óta nem csak díszítésre és a hatalom jelképeként használták, hanem valamennyinek volt szent jelentése is.
Gyógyító, védelmező, spirituális erejük legalább annyira fontos volt, mint az, hogy tetszetős külsejük képes volt elbűvölni az embereket, különösen a gondosan megmunkált drágakövek esetében.
 Már a kőkorszak emberei is viseltek kristály talizmánokat, amelyek távol tartották viselőjüktől a bajt.
A későbbi időkben azonban a kristályok viselése királyi vagy papi kiváltsággá vált. A kristályok ma is ugyanazt az erőt hordozzák magukban, de ma már többé-kevésbé mindannyiunk számára elérhetők, azonban az erejükkel jobb, ha mi is óvatosan bánunk.

A kristályok évmilliókon keresztül formálódtak a Föld mélyében. Látszólagos törékenységük és mozdulatlanságuk ellenére tulajdonképpen óriási energiákat rejtenek, és magukon viselik Földünk fejlődésének és alakulásának a lenyomatát. Mindegyikük egyéni vibrációval rendelkezik, és egyéni üzenetet közvetít felénk az idők végtelen távolából. Ha tisztelettel közeledünk feléjük, minden bizonnyal felfedik a titkaikat, és segítségünkre lehetnek abban, hogy e tudás által jobbá tehessük az életünket.

Minél jobban megismerjük őket, annál inkább rá tudunk hangolódni az energiájukra, és így megérezhetjük melyikük az, amelyik igazán illik a saját rezgéseinkhez, s amelyiktől a legtöbb segítséget és harmóniát remélhetjük aktuális élethelyzetünkben. A legfontosabb a megbomlott egyensúly helyreállítása épp úgy önmagunkban, mint a környezetünkkel való viszonyunkban.

  A választás során mindenképpen a saját intuíciónkra kell hallgatnunk, mivel vannak köztük olyanok, amelyek inkább csillapítják az energiákat és gyengéden, fokozatosan hatnak, míg mások inkább gerjesztik az energiákat, felszínre hozva ezzel az elfojtott érzelmeket, indulatokat, vagy akár a szenvedélyt.

 A kristályok színe, szerkezete, formája mind-mind megannyi információval szolgálnak, ezen kívül pedig, kapcsolatba hozhatók a 7 ősbolygóval, csakúgy, mint testünk 7 fő csakrájával.

Ezáltal pedig lelkünk, testünk és életünk különböző területeire lehetnek meghatározó hatással. Segítséget nyújthatnak az elkerülhetetlen átalakulási folyamatokban, azzal, hogy rámutatnak pontosan hol is akadtunk el a fejlődésben, s miben is gyökeredzik a problémánk lényege. A kristályok természetesen egymagukban nem orvosolják a gondjainkat, de képesek arra, hogy megkönnyítsék az útkeresésünket, és a gyógyulásunkat, ha együtt működünk velük és hallgatunk a tanácsaikra, ha valamilyen oknál fogva elveszítettük a kapcsolatot a belső vezetőnkkel.

A kristályokhoz és a drágakövekhez számtalan érdekes legenda és megannyi értékes tapasztalat kötődött az évezredek folyamán. Ezek betekintést nyújtanak abba, hogy már az őseink is mennyire tisztelték, és becsben tartották a Föld mélyének ezen a rejtélyes ajándékait. Ha megismerünk ezek közül néhányat, talán jobban ráérezhetünk arra is, miért szolgálhatnak értékes és beszédes útmutatással a ma embere számára is ezek a látszólag hallgatag és megközelíthetetlen teremtmények.



     A lapis lazulit nagyon nagyra értékelték már az olyan ősi kultúrákban is, mint Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, vagy India. Ízisz istennőhöz társították, aki a királyi házasságot szimbolizálta, és akit isten trónjának is neveztek. Az ókori Egyiptomban használták ékszerként, szent tárgyak díszítésére, és készítésére, de pl. Tutanhamon fáraó arany szarkofágját is ezzel a drágakővel díszítették. E mellett gyógyszerészeti és kozmetikai célra, pontosabban szemhéjfestésre is alkalmazták. A Lapis Lazuli, Maat-tal, az igazság és a becsületesség egyiptomi istennőjével is kapcsolatban állt, ennek következtében már az ősidőktől fogva az isteni védelem és vezettetés jelképe lett ez a felemelően spirituális kő, melynek mélykék színe békés vibrációt közvetít mindenki számára, aki csak kapcsolatba kerül vele.



   A borostyán kőhöz is sok legenda köthető. A vikingek például, úgy tartották, hogy Freya istennő könnyei, amik a tengerbe hulltak, mind-mind borostyánná változtak. Ez a kő védelmező erejéről volt híres, így történhetett, hogy a római amfiteátrumok pódiumai fölé egy darabka Borostyán követ függesztettek fel, amely a vadállatoktól védte a közönséget. De maguk a gladiátorok is ezt a követ viselték a pajzsukon védelemül.



   Nagy Sándorról, Makedónia királyáról, a híres hadvezérről pedig feljegyezték, hogy állandóan az övében hordott egy krizoprázt. Ez a kristály volt egyébként a brit Anna királynő kedvence is, és ennek eredményeként ez a kő egész Britanniában nagyon népszerűvé vált a következő századok során is, így Viktória királynő is igen nagy becsben tartotta. Ez a kő hagyományok szerint védelmet nyújtott a rémálmok és a démonok ellen, és nagyon nagy segítség volt mindenféle személyes probléma rendezésében.


A türkiz is nagyon hasznosnak bizonyult a gyógyításban évszázadokon, sőt évezredeken keresztül, az irániak pedig úgy gondolták, megvéd a gonosz tekintetektől, és jó egészséget hoz. Általánosságban úgy vélték, hogy védelmezi az utazókat a nem kívánatos befolyásoktól, és különösen a lovas balesetek ellen tartották hatékony amulettnek. A délnyugati-amerikai indiánok személyes díszként, jelentős istenségek ajándékaként használták. Indián hagyományokon alapul a Türkiz Hölgy története is, amely címet, mindig olyan nőre ruházták, akit szörnyű veszteség ért a családi életében. Azért, hogy folytatni tudja az életét, két évre megkapta a törzs asszonya címet, minden ezzel járó kötelességgel és felelősséggel együtt, amelyek elterelték a figyelmét a személyes tragédiájáról, így segítve őt a gyász feldolgozásában.

A vörös gránát szintén hosszú történelmi múltra visszatekintő kristály. Már a csehországi bronzkori leletek között is sok nyakláncot találtak ezzel a kővel díszítve. Ez a kristály a Mars uralma alatt áll, és hosszú időn át a harccal és a háborúkkal kapcsolódott össze a jelentése. A katonák a sebesülések és a halál ellen viselték talizmánként, de ezzel együtt a győzelmet és az ezzel járó békét is jelképezte számukra. Sok korabeli keresztes lovag hordta ezt a követ a kardja markolatában vagy az övcsatjába foglalva. Az orvosok pedig egy darab gránátot tettek a sebre, hogy azzal csillapítsák a vérzést. Indiában és Perzsiában a különböző mérgezések, a pestis és a villámcsapás ellen használták a gránát védelmező erejét. Ajándékként ez a kő a feltétlen hűséget és ragaszkodást fejezte ki, de, ha a kő elvesztette a ragyogását, az mindig közelgő veszélyre, vagy katasztrófára figyelmeztette a tulajdonosát.

Az ametiszt pedig, amely talán ma is az egyik legismertebb és legnépszerűbb kristály, mindig is a józanság és a spirituális bölcsesség erényeit képviselte. Óvott a túlzott szenvedélyektől, a kicsapongásoktól, és a veszélyes kísértésektől. Az utazók talizmánjaként pedig távol tartotta az ártó szándékot, az erőszakot, a betegségeket, és a tolvajokat.


Bővebben itt: http://boszikam.com/gyogyito-kovek-kristalyok/








.

 

2012. május 2., szerda

Boszis uti tippek--"Gibraltár híres Sziklája "






“Többet megtanulsz egy útról, ha végigjárod, mint a világ összes térképéből.”  


Gibraltár híres Sziklája.....ahogy közeledtünk a félsziget felé  az jutott eszembe róla, hogy olyan, mint egy nagy fehér jegesmedve fura manósapkában. :) 
A mészkőhegy fölött egy nagy, hosszúra nyúlt felhő árnyékolta be kitartóan a brit felségterületet.
Igaz,  Spanyol földön  száz ágra sütött  a nap, de Gibraltár felett az ég  aznap  Angliát idézte, a néha borongós  "ködös Albiont".

A határátkelőhelyen nagy volt a forgalom, akkor még nem sejtettük, hogy a kijutás nehezebb lesz.....az ide betévedő  látogató jó ha tudja, hogy a repülőtér kifutópályájánál sorompóba ütközik, ami naponta több alkalommal megállásra int, és ilyenkor  20 percig tartó várakozás következik, csak épp nem egy vonat suhan el előttünk,  hanem egy utasszállító gép.



Feltűnő a sok fekete szatyros, szorgosan igyekvő járókelő is, érezhetően nem a Szoros nevezetességeire kíváncsi látogató. Bevallom hirtelen fura deja vu érzés fogott el...mintha már láttam volna hasonlót...igen, igen, a sokak által jól ismert "híres" pesti piac jutott eszembe és itt most  nem a Fővám térire gondolok...az arckifejezés ugyanaz a "Zsákmány megvan, irány haza!". Ahogy közeledtünk kíváncsivá tett, hogy hol van az a hely, ahol valamit nagyon kedvező áron kínálhatnak. Kiderült a válasz, egyszerűbb, mint azt  gondoltam volna. Nem, nem, nem az ami nekünk  nőknek elsőre bevillan  pl.  ruha, táska vagy  cipő... erre ugye az ember lányának felcsillan a szeme. A válasz és a bűvös szó ahogy ott írják  cigarette-cigarillo, minden cent számít ezért a  "dohány turizmus"  népszerű errefelé, a trafik előtt nagy volt a sorban állás. Sokan gyalogszerrel sétálnak át  La Línea de la Concepcion  városkából pár karton cigarettáért. Az ok nem kérdés, természetesen a jóval kedvezőbb  ár.


Érdemes a visszautat a szorosról  a helyi munkaidő vége előtt tervezni, mert különben több órás helyi dugó elé néz a kedves odalátogató a határátkelő hely előtt. Mindez a spanyol vendégmunkások serege miatt van, akiknek nagy része a robogóval való közlekedésre szavaz. Első látásra olyan, mint egy nagy motoros felvonulás, több száz látszólag nyugodt és jókedélyű sofőrrel. Többen ismerősként üdvözölték  egymást ahol így az  időt beszélgetéssel ütötték el. Mi ezzel nem számolva, éppen belefutottunk  a kígyózó sorba, ahol mit volt mit tenni, hosszú órákig tartó várakozásba kezdtünk.


 Na, de ne szaladjunk ennyire előre...vissza a látnivalókhoz! Érdekes és különös világ, mini Anglia, jellegzetes a  piros emeletes busz  "double-decker",  tradicionális postaládák  az elmaradhatatlan bobby-k és még valami, ami nagyon hazai az angolok számára....az általuk jól ismert és kedvelt Morrisons.... , ahol a grillcsirke forró és ebédre-vacsorára kiváló és  az árukínálat tökéletesen megegyezik a szigetországban található választékkal. Jellemzőek a tipikus pub-ok. A főutcán  modern házakat láthatunk,  de a spanyol Andalúz hatás is érvényesül  kovácsoltvas erkélyeivel és elmaradhatatlan színes csempéivel. A fő vallás itt nem az anglikán, hanem a katolicizmus, így központi helyen a Szent Mária katedrális található. A  Szentháromság katedrális némiképp szerényebb, de betérhetünk egy  zsinagógába, mecsetbe vagy egy  hindu templomba is. A világ  különféle  vallásai ezen a helyen békében megférnek egymással (római katolikus 77%, anglikán7%, mohamedán 7%, zsidó 2%, egyéb 7%) . Lingvisztikai különlegesség, hogy  a gibraltáriak egyszerre használják az angol-spanyol-portugál-máltai-liguriai és a héber keverékét. A hivatalos társalgási nyelv az angol és a spanyol.

A városban jellemzőek a szűk kis utcák, sikátorok.  Autóval nem egyszerű a közlekedés, talán emiatt esik a választás inkább a robogóra, a parkolás is könnyebb és egyszerűbb kétkerekűvel.



 A híres Európa Pont kilátóhelye felé tartva látható, hogy minden talpalatnyi helyet kihasználnak építészeti szempontból, a hegyoldal is lakóházak sokaságával teli, láthatóan a helytakarékosságra törekednek . A népsűrűség igen nagy: 4290 fo/km² ." Europa Point " ez a felirat állt  egy igen nagy táblán, az első ami mindenki figyelmét megragadta köztük az enyémet is. A  parkoló mellett közvetlen kialakított családbarát játszótér volt, ahol kreatív, korszerű foglalkoztató elemeken vezethették le a gyerekek a fölös energiát. A kicsiket szinte ki sem lehetett varázsolni a pókháló hintából, de a felnőttek is előszeretettel váltak újra gyermekké. Nem tagadom én is köztük voltam...csak engem könnyebb volt indulásra késztetni.


Ha továbbsétálunk, akkor megtekinthető a világítótorony, ami hozzátartozik a helyhez és már sok történelmi viszontagságot megélt. Innen továbbjutva meseszép látvány fogadott bennünket, távolban egy fehér vitorla  helyett Afrika partjainak egy szeglete látható. Ha szerencsénk van és  nem borul éppen ködbe a túlpart , a kilátás magáért beszél. Marokkó -Ceuta az útirány, ha átkelünk a tenger hullámain,  ami Spanyolország autonóm  tartományát képviseli. A két földrész itt madártávlatból majdnem összeér.



A Szikla belsejében védelmi alagútrendszer van, amit a II. világháború idején fejlesztettek tovább. Az erőd legjelentősebb része a 14. században épült Hódolat Tornya,  itt 2010-ig börtön is működött.

A csúcstól nem messze lefelé haladva találjuk a St. Michael cseppkőbarlangot, ami a leszivárgó esővíz hagyatéka. Elterjedt egy legenda, miszerint a barlang a Gibraltári- szoros alatt Marokkóig átnyúlik és a nagy fehér  Szikla majom kolóniája ezen az útvesztőn keresztül jutott át a félszigetre.

 Aki nem tart a majmok rohamától és a kis farktalan makákók kéregetésétől, felmehet a  Szikla a hófehér mészkőszirt  csúcsára, ami 425m magas és 1250m szélességben terül el. Itt közös fotót is készíthet bárki a kis "koldusokkal".

 A monda szerint Herkules oszlopainak egyike.  Az apáról fiúra szállt szóbeszéd azt tartja, ha Gibraltár majmai elhagyják a félszigetet, akkor velük együtt távoznak a britek is.

A kikötőből delfinlesre  is indulhatunk . Szinte kikerülhetetlen a csodaszép emlősökkel való találkozás és barátkozás.  Csapatokba verődnek és a hajó közelében a tenger felszínén csoportosulnak a  játékos kis mókamesterek.

A hosszú nap után a megéhezett  turista sok éttermet talál, jellemző a fish&chips lelőhely is. Tapas bár nem nagyon van, de a nemzeti konyhák sokszínű világa képviselteti magát, a választás nem könnyű.


Mi egy romantikus tengerparti piknik mellett döntöttünk a nagy Szikla közelében,  ahol  a menü grillcsirke és friss bagett (baguette) volt. A sirályok és a hullámok társaságában  az estebédünk elfogyasztása után kéz a kézben hallgattuk a nagy kékség jellegzetes moraját,  ahol a távolban a szahara- oázisok, szavannák- dzsungelek földjén Simba a király és csökönyös szamarak helyett a tevék szállítják a rakományt! :)


Végül, de nem utolsósorban egy kis történeti érdekesség: Az ókorban görögül a  világítótoronynak  Kalpe volt a neve. 711-ben egy arab hadvezér, Tárik ibn-Zijád foglalta el, arab nevét (Dzsabal Tárik) is innen nyerte. 1462-ben került spanyol uralom alá. A spanyol örökösödési háború idején, 1704-ben szerezték meg az angolok. 1830 óta brit koronagyarmat.

A második világháború alatt fontos támaszpont volt a Németország elleni harcban. Habár szomszédságában, Spanyolországban a fasiszta jellegű Franco-diktatúra már előzőleg fenyegette a területet - hisz Franco elvei szerint ezt az eredetileg is spanyol régiót vissza kell szerezni az angoloktól. Az angolok tartottak attól, hogy a spanyol polgárháború kiterjedhetett Gibraltárra is.


 A háború után Hitler úgy tervezte, ha Spanyolországot is sikerült a tengelyhatalmakhoz állítani, akkor az ún. Felix hadművelet keretében a spanyol-német haderők elűzik a briteket, illetve a spanyol hadsereget a francia és angol gyarmatok ellen vetnék be Afrikában. Franco azonban nem bízott Hitlerben és a németek későbbi vereségei még inkább indokoltnak látták a spanyol semlegességet, mert máskülönben éppúgy az amerikai és angol haderők célpontja lehet. Ezért Franco elnézte azt, hogy Gibraltár továbbra is brit felségterület marad.

1967-ben népszavazást  tartottak. Mindez  fenntartotta továbbra is a Nagy-Britanniához tartozást. Hovatartozása máig is vitatéma Nagy -Britannia és Spanyolország között.

2006-ban Nagy-Britannia, Spanyolország és Gibraltár képviselői Córdobában tartott tárgyalásokon rendezték a mindennapi életet érintő, korábban megoldatlan vitás kérdéseket.


"Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni."




Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gibralt%C3%A1r