Boszis uti tippek--"Gibraltár híres Sziklája "

“Többet megtanulsz egy útról, ha végigjárod, mint a világ összes térképéből.”  

Gibraltár híres Sziklája.....ahogy közeledtünk a félsziget felé  az jutott eszembe róla, hogy olyan, mint egy nagy fehér jegesmedve fura manósapkában. :) 

A mészkőhegy fölött egy nagy, hosszúra nyúlt felhő árnyékolta be kitartóan a brit felségterületet.

Igaz,  Spanyol földön  száz ágra sütött  a nap, de Gibraltár felett az ég  aznap  Angliát idézte, a néha borongós  "ködös Albiont".

A határátkelőhelyen nagy volt a forgalom, akkor még nem sejtettük, hogy a kijutás nehezebb lesz.....az ide betévedő  látogató jó ha tudja, hogy a repülőtér kifutópályájánál sorompóba ütközik, ami naponta több alkalommal megállásra int, és ilyenkor  20 percig tartó várakozás következik, csak épp nem egy vonat suhan el előttünk,  hanem egy utasszállító gép.

Feltűnő a sok fekete szatyros, szorgosan igyekvő járókelő is, érezhetően nem a Szoros nevezetességeire kíváncsi látogató. Bevallom hirtelen fura deja vu érzés fogott el...mintha már láttam volna hasonlót...igen, igen, a sokak által jól ismert "híres" pesti piac jutott eszembe és itt most  nem a Fővám térire gondolok...az arckifejezés ugyanaz a "Zsákmány megvan, irány haza!". Ahogy közeledtünk kíváncsivá tett, hogy hol van az a hely, ahol valamit nagyon kedvező áron kínálhatnak. Kiderült a válasz, egyszerűbb, mint azt  gondoltam volna. Nem, nem, nem az ami nekünk  nőknek elsőre bevillan  pl.  ruha, táska vagy  cipő... erre ugye az ember lányának felcsillan a szeme. A válasz és a bűvös szó ahogy ott írják  cigarette-cigarillo, minden cent számít ezért a  "dohány turizmus"  népszerű errefelé, a trafik előtt nagy volt a sorban állás. Sokan gyalogszerrel sétálnak át  La Línea de la Concepcion  városkából pár karton cigarettáért. Az ok nem kérdés, természetesen a jóval kedvezőbb  ár.

Érdemes a visszautat a szorosról  a helyi munkaidő vége előtt tervezni, mert különben több órás helyi dugó elé néz a kedves odalátogató a határátkelő hely előtt. Mindez a spanyol vendégmunkások serege miatt van, akiknek nagy része a robogóval való közlekedésre szavaz. Első látásra olyan, mint egy nagy motoros felvonulás, több száz látszólag nyugodt és jókedélyű sofőrrel. Többen ismerősként üdvözölték  egymást ahol így az  időt beszélgetéssel ütötték el. Mi ezzel nem számolva, éppen belefutottunk  a kígyózó sorba, ahol mit volt mit tenni, hosszú órákig tartó várakozásba kezdtünk.

 Na, de ne szaladjunk ennyire előre...vissza a látnivalókhoz! Érdekes és különös világ, mini Anglia, jellegzetes a  piros emeletes busz  "double-decker",  tradicionális postaládák  az elmaradhatatlan bobby-k és még valami, ami nagyon hazai az angolok számára....az általuk jól ismert és kedvelt Morrisons.... , ahol a grillcsirke forró és ebédre-vacsorára kiváló és  az árukínálat tökéletesen megegyezik a szigetországban található választékkal. Jellemzőek a tipikus pub-ok. A főutcán  modern házakat láthatunk,  de a spanyol Andalúz hatás is érvényesül  kovácsoltvas erkélyeivel és elmaradhatatlan színes csempéivel. A fő vallás itt nem az anglikán, hanem a katolicizmus, így központi helyen a Szent Mária katedrális található. A  Szentháromság katedrális némiképp szerényebb, de betérhetünk egy  zsinagógába, mecsetbe vagy egy  hindu templomba is. A világ  különféle  vallásai ezen a helyen békében megférnek egymással (római katolikus 77%, anglikán7%, mohamedán 7%, zsidó 2%, egyéb 7%) . Lingvisztikai különlegesség, hogy  a gibraltáriak egyszerre használják az angol-spanyol-portugál-máltai-liguriai és a héber keverékét. A hivatalos társalgási nyelv az angol és a spanyol.

A városban jellemzőek a szűk kis utcák, sikátorok.  Autóval nem egyszerű a közlekedés, talán emiatt esik a választás inkább a robogóra, a parkolás is könnyebb és egyszerűbb kétkerekűvel.

 A híres Európa Pont kilátóhelye felé tartva látható, hogy minden talpalatnyi helyet kihasználnak építészeti szempontból, a hegyoldal is lakóházak sokaságával teli, láthatóan a helytakarékosságra törekednek . A népsűrűség igen nagy: 4290 fo/km² ." Europa Point " ez a felirat állt  egy igen nagy táblán, az első ami mindenki figyelmét megragadta köztük az enyémet is. A  parkoló mellett közvetlen kialakított családbarát játszótér volt, ahol kreatív, korszerű foglalkoztató elemeken vezethették le a gyerekek a fölös energiát. A kicsiket szinte ki sem lehetett varázsolni a pókháló hintából, de a felnőttek is előszeretettel váltak újra gyermekké. Nem tagadom én is köztük voltam...csak engem könnyebb volt indulásra késztetni.

Ha továbbsétálunk, akkor megtekinthető a világítótorony, ami hozzátartozik a helyhez és már sok történelmi viszontagságot megélt. Innen továbbjutva meseszép látvány fogadott bennünket, távolban egy fehér vitorla  helyett Afrika partjainak egy szeglete látható. Ha szerencsénk van és  nem borul éppen ködbe a túlpart , a kilátás magáért beszél. Marokkó -Ceuta az útirány, ha átkelünk a tenger hullámain,  ami Spanyolország autonóm  tartományát képviseli. A két földrész itt madártávlatból majdnem összeér.

A Szikla belsejében védelmi alagútrendszer van, amit a II. világháború idején fejlesztettek tovább. Az erőd legjelentősebb része a 14. században épült Hódolat Tornya,  itt 2010-ig börtön is működött.

A csúcstól nem messze lefelé haladva találjuk a St. Michael cseppkőbarlangot, ami a leszivárgó esővíz hagyatéka. Elterjedt egy legenda, miszerint a barlang a Gibraltári- szoros alatt Marokkóig átnyúlik és a nagy fehér  Szikla majom kolóniája ezen az útvesztőn keresztül jutott át a félszigetre.

 Aki nem tart a majmok rohamától és a kis farktalan makákók kéregetésétől, felmehet a  Szikla a hófehér mészkőszirt  csúcsára, ami 425m magas és 1250m szélességben terül el. Itt közös fotót is készíthet bárki a kis "koldusokkal".

 A monda szerint Herkules oszlopainak egyike.  Az apáról fiúra szállt szóbeszéd azt tartja, ha Gibraltár majmai elhagyják a félszigetet, akkor velük együtt távoznak a britek is.

A kikötőből delfinlesre  is indulhatunk . Szinte kikerülhetetlen a csodaszép emlősökkel való találkozás és barátkozás.  Csapatokba verődnek és a hajó közelében a tenger felszínén csoportosulnak a  játékos kis mókamesterek.

A hosszú nap után a megéhezett  turista sok éttermet talál, jellemző a fish&chips lelőhely is. Tapas bár nem nagyon van, de a nemzeti konyhák sokszínű világa képviselteti magát, a választás nem könnyű.

Mi egy romantikus tengerparti piknik mellett döntöttünk a nagy Szikla közelében,  ahol  a menü grillcsirke és friss bagett (baguette) volt. A sirályok és a hullámok társaságában  az estebédünk elfogyasztása után kéz a kézben hallgattuk a nagy kékség jellegzetes moraját,  ahol a távolban a szahara- oázisok, szavannák- dzsungelek földjén Simba a király és csökönyös szamarak helyett a tevék szállítják a rakományt! :)

Végül, de nem utolsósorban egy kis történeti érdekesség: Az ókorban görögül a  világítótoronynak  Kalpe volt a neve. 711-ben egy arab hadvezér, Tárik ibn-Zijád foglalta el, arab nevét (Dzsabal Tárik) is innen nyerte. 1462-ben került spanyol uralom alá. A spanyol örökösödési háború idején, 1704-ben szerezték meg az angolok. 1830 óta brit koronagyarmat.

A második világháború alatt fontos támaszpont volt a Németország elleni harcban. Habár szomszédságában, Spanyolországban a fasiszta jellegű Franco-diktatúra már előzőleg fenyegette a területet - hisz Franco elvei szerint ezt az eredetileg is spanyol régiót vissza kell szerezni az angoloktól. Az angolok tartottak attól, hogy a spanyol polgárháború kiterjedhetett Gibraltárra is.

 A háború után Hitler úgy tervezte, ha Spanyolországot is sikerült a tengelyhatalmakhoz állítani, akkor az ún. Felix hadművelet keretében a spanyol-német haderők elűzik a briteket, illetve a spanyol hadsereget a francia és angol gyarmatok ellen vetnék be Afrikában. Franco azonban nem bízott Hitlerben és a németek későbbi vereségei még inkább indokoltnak látták a spanyol semlegességet, mert máskülönben éppúgy az amerikai és angol haderők célpontja lehet. Ezért Franco elnézte azt, hogy Gibraltár továbbra is brit felségterület marad.

1967-ben népszavazást  tartottak. Mindez  fenntartotta továbbra is a Nagy-Britanniához tartozást. Hovatartozása máig is vitatéma Nagy -Britannia és Spanyolország között.

2006-ban Nagy-Britannia, Spanyolország és Gibraltár képviselői Córdobában tartott tárgyalásokon rendezték a mindennapi életet érintő, korábban megoldatlan vitás kérdéseket.

"Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni."

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gibralt%C3%A1r

SORS-VÉGZET, vagy mindkettő, avagy a szingliségtől a beteljesült szerelemig

Párkapcsolatok...bonyolultak és szövevényesek. Ezt mindannyian tudjuk, de hogy találhatunk rá az IGAZIRA? Ő talál ránk, vagy éppen mi rá, vagy ez valahol meg van írva és keresnünk sem kell, mert úgyis összehoz a SORS a VÉGZET, ha egymásnak vagyunk rendelve? Van kiút a magányból, ezt tudva tudom és pont akkor találja meg a szívünket a szerelem, amikor nem is várjuk, amikor jól érezzük magunkat egyedül és nem ragaszkodunk   görcsösen ahhoz, hogy szerethessünk valakit.

Nem találod a IGAZIT?

Úgy érzed, mindig rosszul választasz? Én is jártam hasonló cipőben, átéltem a "poklot" a "nem kellek érzést", ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy később értékelni tudja a "kincset". Végig kell járni az utat, az élet már csak ilyen, mert másképp nem tudnánk milyen hihetetlen nagy ajándék, amit küldenek nekünk.     


 Hiszem, hogy aki végigmegy az úton, végül megleli a boldogságot. Egy ideig egyedül voltam, éltem a "szingli" életemet, barátnők, bulik, gondtalanság és csak magamért voltam felelős, nem tartoztam senkinek elszámolással, kizárólag magamnak. Köszönöm a barátaimnak, hogy mellettem voltak, a nehéz napokon is, mert nélkülük nem tudom mihez kezdtem volna és köszönöm, hogy hittek bennem és biztattak. Ez az időszak felkészített arra, hogy nyitott legyek egy őszinte kapcsolatra, miközben megtanultam egyedül élni önállóan és függetlenül, ami megerősített.



Ezt is meg kellett élnem, a folytonos nyüzsgésben nem vettem észre a magányt, nem volt időm gondolkodni, ami egyfajta védekezés volt. Sokan mondják, hogy jó az ilyen életforma, de legbelül, ha szívükre teszik a kezüket tudják, hogy ez valahol önámítás, hisz még a legfüggetlenebb ember is társra vágyik egy idő után. Társra és nem társas magányra egy kapcsolatban...mert ilyen is van, sajnos egyre több. A külvilág azt látja, hogy a párjukkal élnek látszólag jól és közben mégis olyanok egymás számára az otthon falai közt, mint az idegenek, lakótársak. Ennél a "szingliség" is ezerszer jobb, mert abban ott van a lehetőség, hogy a BOLDOGSÁG megtalál. Elmondhatom, hogy végigjártam az összes ösvényt, ami a beteljesült SZERELEMHEZ vezetett. 
Lassan egy éve annak, hogy megtaláltam, mert erre vágytam, felküldtem a gondolatot az UNIVERZUMBA vagy nevezzük bárminek, amikor úgy éreztem felkészültem egy kapcsolatra. 

Leírtam mire és kire vágyok és ha hiszitek ha nem, akik ismernek tudják, hogy  a nagy "Ő" pár hét múlva rám talált. Nem kerestem, nem kutattam, csak amikor belépett az életembe esélyt adtam neki és magamnak. Nem bántam meg, életem legjobb döntése volt. Persze voltak "huhogók" nem kevesen, akik nem hittek bennünk, de becsuktam a fülem és nem engedtem be a negatív gondolatokat és a kétségeket.  Aki az első pillanattól valahogy tudta, hogy ebből több lesz, mint amit valaha álmodtam, aki kétkedés nélkül mellettem állt és akinek sokat köszönhetek, ő az én Anyukám. Féltett, persze, hogy féltett, de úgy érezte, hogy ez most valami nagyon őszinte és nagyon IGAZ. A szívemre hallgattam és a megérzésre, ami azt súgta, ha ezt most nem élem meg és elutasítom az esetleges  nehézségek miatt, akkor egy életen át bánni fogom. Láttam magam előtt a képet, ahogy az unokám kezét fogom és azt mondom neki, hogy "Ne hagyd, hogy évtizedekig azon gyötrődj, mi lett volna ha....".  Sokszor halljuk, hogy "Érted a világ végére is elmennék!"...nos én pont ezt tettem, egy másik országba költöztem a "ködös Albionba".  Egyetlen percig sem bántam, hogy bepakoltam a bőröndjeimbe és nekivágtam a nagy útnak, mert az én nagy "Ő-m" egy személyben a SZERELMEM-BARÁTOM-TÁRSAM-APÁM-FIAM. :) Soha ennyi figyelmet , törődést és szeretetet nem kaptam senkitől, mint Tőle. Ízig-vérig férfi, számomra a "herceg fehér lovon" az én "békakirályfim".

Mindezt azért osztottam meg Veletek, hogy elmondhassam Nektek, nem szabad feladni a reményt! Tudom milyen a "társas magány" és a "szingli szabad élet", zokogtam és kacagtam, szorongtam és féltem, még akkor is ha közben a kártyát néztem. :) Tanácsot adtam a hozzám fordulóknak, bátorítottam a kétségbeesetteket, de én is emberből vagyok és mint mindenki más ugyanúgy én is sírhatok. Amit tudok, hogy nem változtatnám meg a múlt egyetlen pillanatát sem. 

 Mindenki számára ott van valahol az IGAZI, aki eljön akkor is, ha az ember lánya-fia nem kéri. Ha lenéznek ránk és az égiek ajándékként a beteljesült szerelmet küldik, nincs mit tenni el kell fogadnunk.  Az egyik legnehezebb az elfogadás, a kétségek nélküli bizalom a másik irányába, ami nem jön egyik napról a másikra. :)

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

/Ernest Hemingway/ 















„Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.” 

/A. J. Christian/